Kánonjog 1. (1999)
KÖZLEMÉNYEK - Erdő Péter: A Gratianus-kutatás legújabb eredményei
KÁNONJOG I (1999) 103-108. KÖZLEMÉNYEK ERDŐ Péter A GRATIANUS-KUTATÁS LEGÚJABB EREDMÉNYEI A történeti tudományok világában ritkaságnak számítanak az olyan felfedezések és felismerések, amelyek valamilyen központi jelentőségű tény, esemény, írásmű időpontjával és jelentőségével kapcsolatban rövid idő alatt döntő változást hoznak ismereteinkben. Ez történt az utóbbi két év során az egyházi jogtörténet talán legfontosabb írásművének, a Decretum Gratianinak a kutatása területén. A jogtörténet ettől a nagyszabású munkától számítja az egyházjognak mint önálló tudománynak a megjelenését és egyetemi oktatásának kezdetét. Nem feladatunk most azt vizsgálni, hogy mikortól és milyen értelemben beszélhetünk a középkorban egyetemekről. Maga a Gratianusnak tulajdonított mű az egyházi jogszabályok, elsősorban zsinati kánonok, pápai dekretálisok, de helyenként egyházatyák műveiből vett részletek, római jogi eredetű és más szövegek gazdag gyűjteménye, melyet azonban sajátos dialektikus módszer, problémákra való válaszkeresés és a forrásszövegeket kommentáló, illetőleg a problémákat felvető és megoldó szerzői magyarázatok, úgynevezett diktumok jelenléte jellemez. A munka jelentőségét főként az adja, hogy felolvasása és kommentálása volt a középkori egyetemi jellegű egyházi jogoktatás anyaga. Hozzá járultak később a pápai dekretálisok gyűjteményei, melyekkel együtt Gratianus műve az 1917-ig gyakorlatilag nagyrészt hatályban lévő nagyszabású egyházjogi forrásgyűjtemény, a Corpus Iuris Canonici alapját képezte. A Decretumról -néhány hipotézistől, így a nagynevű lengyel történész, Adam Vetulani fölvetésétől eltekintve, aki a mű keletkezését az 1130-as éveknél korábbra, esetleg 1120 tájára tette- az volt az általános meggyőződés, hogy az 1140 körül Bolognában keletkezett, ahol Gratianus ("a Magister"!) már tudományosan kezdte az egyházi jogot tanítani. Ugyanakkor nagy problémát okozott a mű "eredeti" szövegének megállapítása. Sok száz kéziratos kódex őrzi a szöveget. 44 XV. századi nyomtatott kiadása ismert, 1501-től kezdve pedig több mint 150 további kiadását tartják számon1. Kiemelkedik közülük az 1582-ben közzétett római kiadás, mely a Szentszéktől kijelölt szakemberek (római korrektorok) által átdolgozott és egységesített szöveget tartalmazza és hivatalos tekintéllyel került közzétételre abban az értelemben, hogy attól fogva a bírósá- 1 1 Felsorolásukat lásd: E. Will, Decreti Gratiani inculabula. Beschreibendes Gesamtverzeichnis der Wiegendrucke des Gratianischen Dekrets, in Studia Gratiana VI (1959) 1-280; A. Adversi, Saggio di un catalogo dette edizioni del 'Decretum Gratiani'posteriori al secolo XV, in Studia Gratiana VI (1959) 281-451.
