1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.
8 Az iparpolitikában irányelvünk az iparnak minél erősebb, minél magyarabb, de ágazatok szerint is egészségesebb és természetesebb irányokban való fejlesztése. Nagy gondot kell fordítani közlekedésünk és hajózásunk további fejlesztésére. Szociális és gazdasági megerősödésünk mellett szabadságunk és gyarapodásunk legfőbb záloga az ősi magyar erényekben és a nemzet erejében való bizodalom/Kiválóan mégszervezett honvédelem, fegyelmezett, elsőrangúan (kiképzett, izzó hazaszeretetben nevelt és jól felszerelt hadsereg, élén fenkölt katonai hivatásának élő tisztikarral úgy függetlenségünknek és megerősödésünknek, mint a békének leghatásosabb biztosítéka. Katonai egyenjogúságunk kivívása és új honvédelmi törvényünk csupán az első lépések voltak ahhoz, hogy az ország honvédelmét teljesen kiépíthessük. A nemzet áldozatkészsége lehetővé tette, hogy az ország nagyságához és feladataihoz mért hadsereget szervezzünk és azt a korszerű követelményeknek megfelelően mihamarább felszereljük. A munka mindkét irányban nagy lépésekben halad előre. De ez még nem elegendő, itt még nem állhatunk meg. Korunk háborúi mutatják, hogy szükség esetén az országoknak összes élő és holt anyagi erőiket a honvédelem szolgálatába kell állítaniok. Ezért katonanemzetünket hitben, erkölcsben és anyagiakban egyaránt a legnagyobb erőfeszítésekre képessé kell tennünk. A magyar nemzetnek, amely a függetlenségéért és önállóságáért egy ezredéven át vívott küzdelmeiben megedződött, elsősorban saját erejére támaszkodva kell betöltenie mindenkori békés hivatását a Dunamedencében a népek boldogsága és békéje érdekében. De mint a múltban, úgy ma is ebben a hivatásában barátokat keres és eddigi barátai mellett hűséggel kitart. Hálával és megelégedéssel gondolunk azokra a nagy eredményekre, amelyeket az elsőként mellénk állott Olaszországnak és a régi hűséges fegyvertársnak, Németországnak barátságára támaszkodva érhettünk el. Ügy mint eddig, a jövőben is együtt kívánunk haladni e két hatalmas, egymással szövetkezett baráti állammal az igazságos béke nagy művének érdekében. Az évszázados megszakítás után ismét szomszédunkká vált Lengyelországhoz a történelmi hagyományok alapján kifejlődött igaz barátság íratlan törvényei fűznek. Éber figyelemmel kísérjük mindazt,, ami bizalmi légkört fejleszthet ki köztünk és Jugoszlávia között. Jogaink felett mindenkor s mindenütt őrködve és más kétségbe nem vonható jogait tiszteletben tartva, baráti jobbot nyújtunk minden nemzetnek, amely ugyanilyen jószándékról bizonyságot ad. Nemzetünk történelmi nagyságát és szerepét tartva szem előtt, gonddal ápoljuk minden irányban művelődési és gazdasági kapcsolatainkat. Mindebben az a remény tölt el, hogy hozzájárulunk a népek és országok békéjének megteremtéséhez, amely béke keretébe kell, hogy beleilleszkedjék függetlenségünk és megoldódjanak megerősödésünk és boldogulásunk kérdései is.