1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

9 A világtörténelemnek egy különösen nehéz korszakába esik ennek az országgyűlésnek munkássága. Európa nagy feszültségben él. Az ok kétségkívül a páriskörnyéki békediktátumokban keresendő, amelyek több államban tűrhetetlen helyzetet teremtettek s amelyből szabadulni a lehetőséghez képest természetesen mindenki törekszik. Ennek a helyzetnek fenntartását szolgálta a népszövetség is. Ha csak egyetlen egyszer bátor kezdeményezéssel vállalkozott volna a fennálló igazságtalanságok egynémelyikének megszüntetésétre, a pártatlanságba vetett hit és bizalom nem veszett volna el. A kudarcba fulladt leszerelés helyett megkezdődött az általános lázas fegyverkezés. Európa mintha két táborban állana egymással szemben — lábhoz tett fegyverrel. Hogy a világ legrettenetesebb harca — mindenki minden ellen — még nem indult meg, az csak annak köszönhető, hogy az államok sorsának intézői tudják, hogy ez a harc csakis a kultúrvilág megsemmisülésére vezethet. Nincsen olyan probléma, amely békés úton többé-kevésbé megoldható ne volna, össze kell ülni és minden olyan kérdést, amely magában rejti az összeütközés csiráját — jóakarattal, nyugodtan le lehetne tárgyalni. Tárgyalás két érdekelt állam között azonban nehezen vezethet célhoz, mert elfogadtatni a közvéleménnyel talán még a legigazságosabb engedményt is legtöbbször majdnem leküzdhetetlen nehézségekbe ütköznék. A nagyhatalmaknak módjukban volna, hogy a közöttük fennálló vitás kérdések elintézése után a többi érdekelt államokat is meghallgatva — ezek között — egy új és igazságos helyzetet teremtsenek s ezt •— ha kell — az érdekeltekre reá is kényszerítsék. A tárgyalások ideje talán elérkezett, de a kezdeményező lépést megtenni nehéz. Ezért nézetem szerint e legszerencsésebb megoldás az volna, ha a konkrét problémák megbeszélése céljából a nagyhatalmak összehívására a világ legmagasabb és legönzetlenebfe erkölcsi fóruma : a Pápa Őszentsége tenne javaslatot. Különösen nehezek a feladatok és súlyos a felelősség, amelyet a nemzet az országgyűlés tagjaira ruházott. Nemcsak azért, mert nagy gyorsasággal gördülő események közepette nemzetek és országok közt végsőkig feszült ellentétek légkörében kell az ország érdekeit szolgálnia, hanem azért is, mert az emberek élete nemcsak gyorsabbá, de sokkal szövevényesebbé is lett. Közösség és egyes ember között a kapcsolatok s okszerűbbekké lettek, az állam ás polgárainak élete a legapróbb részletekig egységbe szövődik. És ennek az egész bonyolult új életnek végleges rendszere imég sehol e világon nem alakult ki teljesen és egészségesen. Nagy felelősségérzettel és hazafias komolysággal kell ilyen időben az ország és a nemzet ügyeit intézni. A nemzet életének válságos óráiban a magyarság politikai ösztöne mindig rátalált a helyes útra. Népünk harckészsége és. jogérzéke, tekintélytisztelete és alkotmányos gondolkodása, ősi hagyományaihoz való ragaszkodása és a nagy eszmék iránt való fogékony-