1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - Pótlás - Molnár Lajos

607 város területére internálták. A tanácsköztársaság ibudapesti bukását megelőzően egy nappal a szomszéd járásokkal együtt megszervezte a jog és törvény uralmát, újra kezébe vette a hatalmat, saját kezdeményezésére statáriumát hirdetett és járása területén visszaállította, a rendet. 1920 májusában előbb Kecskemét város főispáni teendőkkel is megbízott kormánybiztosává, majd 1920 szeptemberében Kecskemét város főispánjává nevezték ki, két évvel később pedig Csanád-AradTorontál vármegyének is főispánja lett. Tizenhétévi főispáni működése során igen sok érdemet szerzett törvényhatóságai gazdasági jólétének emelése terén és szociális vonatkozásban is. 1937 februárjában Debrecen város és Hajdú vármegye főispánjává nevezték ki, 1938 júniusában pedig Pest vármegye élére került s az ország legnagyobb megyéjének élén állt 1939 szeptemberéig, amikor a kormányzó vallás- és közoktatásügyi államtitkárrá nevezte ki. Tulajdonosa a Magyar Érdemrend középkereszt jenek a csillaggal. A Johannita-rend lovagja. A kormányzó 1939 júniusában közéleti érdemeiért titkos tanácsossá nevezte ki. Molnár Lajos (Kunszentmiklós, Magyar Élet Pártja) 1902-ben született Vácott. Nős, református lelkész. A középiskolát a váci piarista gimnáziumban végezte, a református teológiai akadémiát pedig Budapesten. Mint dunavecsei református lelkipásztor sokat fáradozott a gazdatársadalom s a falu népe életszínvonalának emelésén s nagy népszerűségre tett szert. Mint a dunavecsei hitelszövetkezet elnöke, 1939-ben a dunavecsei Földváry birtokon kisbérlő szövetkezetet alakított s mint járási mezőgazdasági kamarai tag és községi képviselőtestületi tag is kiérdemelte polgártársainak megbecsülését. Közéleti munkássága mellett az irodalommal is foglalkozott. Három verseskötete jelent meg, „Ifjú évek" címmel 1919-ben, „Tavasz" címmel 1921-ben és a „Magyar rögön" 1928-ban. 1929-ben megírta a kosdi református egyház történetét, 1936-ban pedig „Pásztori kürtszó" címmel kiadta egyházi beszédeit. Szerkesztője a „Dunamente" című havonta megjelenő néplapnak, rendes tagja a Gyóni Géza Irodalmi Társaságnak. Az Országos Református Lelkészegyesület titkára. A kunszentmiklósi kerület időközi választáson, másfélezer szótöbbséggel választotta meg Fónyad Dezső református lelkész, pártonkívüli fajvédő jelölttel szemben.