1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - Pótlás - Fáy István

606 Pótlás Közvetlenül az Almanach lezárása előtt több változás

1 állt be mind a képviselőház, mind a felsőház összetételében. Beretvás István lemondása következtében a kunszentmiklósi kerületben Molnár Lajost, a jászapáti kerületben pedig Orosz Mihály mandátumának a közigazgatási bíróság által történt megsemmisítése után Fáy István államtitkárt választották meg országgyűlési képviselőnek. A felsőházban elhalálozás miatt dr Bothos Gyula, nyugalomba vonulás folytán pedig dr Hutás József, dr Láng-Miticzky Ernő és dr Finkey Ferenc felsőházi tagsága szűnt meg;, helyettük dr Ternovszky Béla, a kúria másodelnöke, dr Bálás Kornél, a közigazgatási bíróság másodelnöke, dr Alföldy Dezső, az ítélőtábla elnöke és dr Timkó Zoltán koronaügyész került a felsőházba. Az örökösjogú főrendi családok választottjai közül behívták gróf Hadik Barkóczy Endrét, kormányzói kinevezés alapján pedig vitéz Janky Kocsárd, Ottlik György és Pintér László lett felsőházi tag. Életrajzuk a következő : Fáy István (Jászapáti, Magyar Élet Pártja) 1881-ben született Pozsonyban, Református, nős, vallás- és közoktatásügyi államtitkár. A középiskolát Pozsonyban, az evangélikus líceumban és Budapesten, a Ferenc József-nevelőintézetben végezte, az egyetemet pedig Budapesten és Berlinben. Közpályáját 1902ben mint közigazgatási gyakornok kezdte meg Pest vármegyénél, de még ebben az évben a belügyminisztérium státusába került. Négy évig főispáni titkár volt Komárom vármegye és város főispánja mellett s 1905-ben mint vármegyei törvényhatósági bizottsági tag; élénk részt vett a darabontok elleni nemzeti ellenállás' szervezésében és küzdelmeiben. Kristóffy belügyminiszter ezért állásától felfüggesztette, a darabont-kormány bukása után gróf Andrássy Gyula belügyminiszter azonban visszahelyezte állásába és soron kívül miniszteri fogalmazóvá léptette elő. 1906 decemberében a tatai járás főszolgabírójává választották meg. Ebben a tisztségében tizenhárom évet töltött s nagy szervezőképességével járásában a kulturális, közigazgatási és közgazdasági intézmények és alkotások egész sorát valósította meg. 1918-ban a miskolci kerületbe beosztott kilenc vármegye közélelmezési kormánybiztosának helyettesévé nevezték ki. A Károlyi-forradalom kitörésével megbízatása megszűnvén, visszatért Tatára és újból átvette járása vezetését, de a kommün kitörésének első napján elűzték hivatalából s mint túszt, tizenhetedmagával a