1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

7 rendkívül fontos szerepe mellett az államnak nagy vonalakban irányítania, bátorítania és segítenie kell. Az országgyűlés és a kormány feladata az, hogy a társadalmi, gazdasági és állampolitikai szempontokat minden irányban mérlegelve egyeztesse. Gazdasági fejlődésünkben nem szabad visszahanyatlanunk. Ha a világ gazdasági éleiének mai kíméletlensége mellett bármi okból csak egy; kevéssé is megtorpanunk, helyrehozhatatlanul hátrányos gazdasági függésbe kerülhetünk. Gazdasági életünket egységesen és minden irányban fejlesszük. Földművelésünk színvonalának emelése nélkül nem fejlődhetik kereskedelmünk és nem tarthatunk lépést más országokkal a haladásban és gazdagodásban. Földművelésünk és kereskedelmünk fejlesztése nélkül nem fejlődhetik iparunk. Magyar ipar nélkül pedig nem tudnánk munkát és kenyeret adni mindjobban szaporodó földműves népünknek, nem tudnánk létesíteni önálló és erős magyar hadsereget és nem képzelhető el öncélú magyar élet és politika. Amikor gondoskodunk a földreform által minél több önálló egyén és család gazdaságának megalapozásáról, ugyanakkor biztosítanunk kell ezeknek és az egész ország termelésének mennyiségi és minőségi fokozását. Erre szolgál majd a gazdaságnak megfelelő irányítása, a szakoktatás emelése, a termelési és a mezőgazdasági hitel rendezése, a mezőgazdasági közigazgatás fokozott javítása. Az ország megnagyobbodása és különösen a Tisza és számos mellékfolyója felsőfolyásának visszakerülése következtében új és szélesebb láthatár nyílt meg mezőgazdaságunk fejlődése számára. Az Alföldet gazdaságosabban és jobban fogjuk tudni öntözni és ezzel megadhatjuk termelésünknek azt a sokszerűséget, melyre ma feltétlenül át kell térnünk. Kis országnak minőségi termelést kell űznie, különösen ha a világ gazdasági gócpontjai és sűrűn lakott területei közelében fekszik és maga is sűrű népességű. Termelésünk fokozásának és mezőgazdasági népességünk boldogulásának lényeges előfeltétele, hogy alaposabban tanulmányozzuk és megismerjük az ország különböző részeinek úgy fejlődési lehetőségeit, mint szükségleteit. A termelőt támogatnunk kell nemcsak otthonhoz, földhöz vagy munkához juttatással, de közigazgatásunk jobbá, gyorsabbá és emberiesebbé, közvetlenebbé tételével is. Ez elsősorban közigazgatási és kormányfeladat, de sokat segíthet az országgyűlés is jól átgondolt, egyszerűbb és érthető törvények alkotásával. Fontos feladatok várnak az országgyűlésre az adóztatás terén is, ahol nemcsak a sokkal arányosabb közteherviselés megvalósítására, hanem adóztatási rendszerünk egyszerűsítésére is törekedjünk. Pénzügyi politikánknak változatlanul sarkalatos pontja kell, hogy maradjon pénzünk vásárlóerejének fenntartása, a belföldi tőkeképződés elősegítése és a hitelellátás javítása. Költségvetési politikánkat pedig továbbra is a realitás és a szükségletek fontossági sorrendjével is számoló takarékosság irányítsa.