1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - A kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Báró Szterényi József

589 viselte, az 1926. évi országgyűlési választások során azonban betegiSége miatt nem lépett fel képviselőjelöltnek és a felsőház alakulásakor a kormányzó a felsőház örökös tagjának nevezte ki. A felsőházban ugyancsak mezőgazdasági kérdésekkel s a falu kultúrájának emelésével foglalkozik. 1928-ban községe díszpolgárává választotta meg. 1930 októberében a Független Kisgazda- és Földművespárt békési alakuló ülésén a párt elnökévé választották és attól kezdve, Gaal Gaston és Eckhardt Tibor pártvezérsége idején is megmaradt a párt elnökének. Az 1939. évi általános választás idején pártjának biharmegyei listavezetője volt, meg is választották képviselőnek, de 'lemondott mandátumáról, mert továbbra is a felsőházban óhajtja törvényhozói munkásságát kifejteni. Báró Szterényi József 1861-ben született Lengyeltótiban. Református, özvegy, belső titkos tanácsos, nyugalmazott kereskedelemügyi miniszter. A középiskoláit Budapesten, egyéb tanulmányait külföldön végezte. Hajlamai a híralpíró pályára vonzották. Egy ideig a fővárosi lapoknál dolgozott, majd Brassóba meghivatván, ott magyar lapot alapított és azt 1889-ig szerkesztette. Az erdélyi magyarság minden társadalmi és politikai mozgalmában jelentős része volt és részt vett a román vámháború után az erdélyi ipar megszervezésében, éveken át főtitkára volt az Erdélyrészi Iparosegyesületnek. Baross Gábor 1889-ben erdélyi iparfelügyelővé nevezte ki, egy év múlva pedig az akkor újonnan szervezett kereskedelmügyi minisztériumba került. Rendkívül tevékeny munkásságot fejtett ki ügykörében. Nevéhez fűződik a háziipar országos megszervezése és az ipari szakoktatás szervezése. Az állami iparfejlesztést ő indította meg és szervezte, az újabb magyar ipar túlnyomó részének megteremtése az ő működésének eredménye. II. Vilmos német császár által összehívott első nemzetközi munkásvédelmi állami hivatalos konferencián 1890-ben Magyarországot képviselte. A konferencia résztvevői közül már csak ő van életben. 1899-ben miniseteri tanácsossá nevezték ki, 1905-ben a minisztérium adminisztratív, egy évre rá pedig, Kossuth Ferenc mellett a minisztérium politikai államtitkára lett. Brassó mandátumával foglalt helyet a képviselőházban, amelynek 1906-tól kezdve az összeomlásig tagja volt. Az 1906—1907. években lefolyt kiegyezési tárgyalások idején a kormánybizottság magyar elnöke volt. A koaliciós kormány lemondásakor megvált államtitkári állásától. 1918 januárjában Wekerle háborús kormányában a kereskedelemügyi tárcát vállalta és az egész háborús ipari gazdálkodást, valamint a háború utáni áttérést a békeiparra ő szervezte. A bukaresti béketárgyaláson a magyar kormányt képviselte és a szerződésnek egyik aláírója volt. A király 1918-ban bárói