1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - A kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Dr. Schandl Károly

585 pon akciót indított a földművesnép körében. Eközben meghívást kapott a Magyar Gazdaszövethez, amelynek később ügyvezető titkára és helyettes igazgatója lett. Ebben a munkakörben Bernát István isko­lájába került és Darányi Ignácnak, mint a Magyar Gazdaszövetség elnökének is, tíz éven át referense volt. Szerkesztette a Gazdaszövetség című hetilapot és kezdettől fogva szerkesztője volt a köziéi százezer előfizetővel,, páratlanul elterjedt Barázda című hetilapnak. Az októberi forradalom alatt részt vett a keresztény, nemzeti irányú Földműves­párt megalakításában és annak szervezésében. A bolsevizmus után az Űj Barázda napilap hívta meg felelős szerkesztőnek. Meskó Pál tanít­ványaként már a háború előtti időkben számos falusi szövetkezetet szervezett és mesterével együtt rendezte a hatalmas sikerű gazdanagy­gyűléseket. Az agrárszövetkezeti mozgalomnak pályája kezdetétől fogva írásban és szóban munkása. Huszár Károly miniszterelnökkel szemben az első nemzetgyűlési választáson a csongrádi választókerület válasz­totta meg képviselőjévé. Az első nemzetgyűlésen már vezető tagja volt a Nagyatádi'—ítubinek-féle Keresztény Kisgazda és Földműves Párt­nak. Mint az ország legjellegzetesebb földmunkás városának képvise­lője, parlamenti felszólalásával, majd Csongrádon az első ilyen szövet­kezet megszervezésével kezdeményezte Magyarországon a földmunká­sok vállalkozó szövetkezeti mozgalmát, majd később, földművelésügyi államtitkársága ideijén külön törvény előkészítésével illesztette ezeket a szövetkezeteket az OKH kötelékébe Az agrárérdekek, különösen pedig a falusi nép és a szövetkezeti ügy érdekében számos beszédet mondott, melyek mindig élénk visszhangot keltettek. 1921 decemberében a föld­művelésügyi minisztérium politikai államtitkára lett és ebben az állá­sában doilgozott 1928 március végéiig, amikor az OKH igazgatósága a központ vezérigazgatójává választotta, miután a községi hitelszövet­kezetek már 1925-ben az OKH alelnökévé választották meg. A minisz­tériumban a birtokpolitikai, munkásügyi, közgazdasági, borászati érdekképviseleti és szövetkezeti itörvényelőkészítés és törvényvégrehaj­tás terén alapvető munkát végzett. Az 1922. évi második nemzetgyű­lési választáson két helyen, Csongrádon és Kiskundorozsmán választot­ták meg. Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter második lemondása és halála után néhány héten át miniszteri hatáskörben vezette a földművelésügyi minisztérium ügyeit. A kormány megbízá­sából részt vett a külföldi kölcsön előkészítésére irányuló londoni tanácskozásokon. A földművelésügyi minisztériumot éveken át kép­viselte a nemzetközi mezőgazdasági kongresszusokon és a római Nem­zetközi Mezőgazdasági Intézet ülésein. Szervezője volt az 1934. évi budapesti Nemzetközi Mezőgazdasági Kongresszusnak. E téren szer­zett érdemeiért több külföldi kitüntetést kapott. Az 1926. évi általá­nos választásokon ismét két választókerületben kapott mandátumot, Gsográdon és Devecserben és az utóbbit tartotta meg. (Devecserben 1931-ben és 1935-ben is nagy többséggel választották meg képviselővé. Mint az OKH vezérigazgatója, megerősítette a hitelszövetkezeti háló­zatot és a központot az önsegély elve alapján és sorozatos megyei nagy­gyűléseken nagyarányú országos propagandát indított a hitelszövet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom