1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - A kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Dr. Scitovszky Tibor

586 kezetek megerősítése érdekében. Az elért eredményeknek köszönhető, hogy a központ és a hitelszövetkezetek a hosszú és súlyos agrárválság elleniére ma erősebbek, mint valaha. Irodalmi munkásságát nemcsak a szövetkezeti és agrár szaksajtó keretéiben folytatta, hanem több önálló szövetkezeti és közgazdasági művet is írt. 1924-ben kormányzói teljes elismerésben részesült. Tulajdonosa a Magyar Érdemrend középkeresztjének a csillaggal. Az OKH 40 éves jubileumakor a kormányzó m. kir. titkos tanácsossá nevezte ki. Ugyanekkor a szövetkezetek érdekképviselete a Magyarországi Szövetkezetek Szövetsége elnökévé választotta. Tíz év óta elnöke az Országos Magyar Tejszövetkezeti Központnak, amelynek megalakítását annakidején kezdeményezte. Dr Scitovszky Tibor 1875-ben született Nőtincsen, Nógrád megyében. Római katolikus, nős, m. kir. titkos tanácsos, nyugalmazott külügyminiszter, a Magyar Általános Hitelbank alelnöke. A középiskolát a Jezsuita-rend kalksburgi főgimnáziumában és a bécsi Theresianumban végezte el, azután a budapesti tudományegyetem jogi fakultására iratkozott be és jogi tanulmányait részben itt, részben pedig a párisi Sorbonneon folytatta, majd államtudományi doktorátust szerzett. Tanulmányainak befejezése után a kereskedelmi minisztérium kötelékében állami szolgálatba lépett. Főképpen kereskedelempolitikai kérdésekkel foglalkozott és közreműködött Magyarország külkereskedelmi szerződéseinek megkötésénél, valamint az Ausztriával folytatott kiegyezési tárgyalásoknál. A háború idején mint a kereskedelmi minisztérium delegátusa, fontos szerepet töltött be a központi hatalmak között felmerült gazdasági kérdések elintézésében. A háború után, a béketárgyalások idején a külügyminisztérium szolgálatába lépett és a következő években fontos nemzetközi konferenciák egész során vett részt. Tagja volt a magyar békedelegációnak, ott volt az utódállamok 1920 novemberében folytatott portorosei tanácskozásán, a bruxellesi pénzügyi tárgyalásokon, a génuai konferencián, a soproni népszavazást előkészítő velencei konferencián, majd a marienbadi és brucki tanácskozásokon. A külügyminisztériumból 1922-ben államtitkári rangban tért vissza a kereskedelemügyi minisztériumba. Még ugyanebben az évben nyugállományba ment és a Magyar Általános Hitelbank igazgatója lett. 1924 novemberében elvállalta a külügyi tárcát, amelyet 1925 március 17-ig vezetett. Mint külügyminiszter több jelentős beszédet mondott, különösen emlékezetes az a felszólalása, amelyben visszautasította Dúca román külügyminiszternek a kivándorolt erdélyi magyarok ügyében elfoglalt álláspontját. A külügyi tárca éléről történt távozása után a Magyar Általános Hitelbank vezérigazgatója,