1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - A kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Gróf Bethlen István

553 sát és véglegesen rendezte az optánskövetelések közel tíz esztendő óta húzódó ügyét. Bethlen István ettől kezdve fokozottabb mértékben fejtette ki külpolitikai tevékenységét, de ugyanakkor a kezdődő gazdasági romlás ellen is kiépítette a védekezés bástyáit. A gazdatársadalom megerősítése érdekében életbe léptette a gabonajegy-rendszert (boletta). Római, genfi, berlini és ankarai útjai 1930-ban a magyar gazdasági élet fellendítését célozták. Igen jelentős volt az az út, amelyet ugyanabban az évben az angol kormány meghívására Londonba tett. 1931 januárban megkötötte Bécsben a magyar—osztrák barátsági és döntőbírósági szerződést. A fokozódó gazdasági nehézségek enyhítésének célját szolgálta a földteherrendezési, az iparfejlesztési és a karteltörvény. 1931 április 14-én miniszterelnökségének tizedik évfordulóján az egész magyar társadalom és a külföld is szokatlan melegséggel nyilatkozott meg mellette. A kormányzó különös dicsérő elismeréssel tüntette ki. Az 1931 június végén tartott általános választáson az Egységes Párt újból fölényes győzelmet aratott és ezért országszerte általános meglepetést keltett, hogy a Bethlen-kormány, jóllehet a nemzetközi pénzügyi és gazdasági helyzetben fenyegető válságot a pénzforgalom korlátozásáról szóló rendeletével enyhítette és az úgynevezett 33-as bizottság felállításává:! kapcsolatban széleskörű felhatalmazást kapott szükségrendeletek kibocsátására és az ötmillió fontos külföldi kölcsönakciót is sikerrel bonyolította le, 1931 augusztus 19-én benyújtotta lemondását. A kormányzó augusztus 24-én felmentette a kormányt, de Bethlen István grófhoz intézett kéziratában róla, mint a nemzet kiváló fiáról emlékezett meg, aki a magyar történelem egyik legnehezebb korszakában több mint egy évtizeden át folytatott odaadó működésével elévülhetetlen érdemeket szerzett. Lemondása után hosszabb időre visszavonult és csak miután 1932 február 1-én a Nemzeti Kaszinóban tartott Széchenyi-emlékbeszéde általános feltűnést keltett, kapcsolódott be ismét a politikai életbe. A Károlyi-kormány idején a költségvetés vitájában 1932 május 4-én saját politikája védelmében szólalt fel. A Károlyi-kormány lemondását követő hosszabb válság idején tanácsaival megkönnyítette Gömbös Gyula kormányalakítását, majd újból visszavonult a politikai élettől. 1933 elején Németország nagyobb városaiban, Berlinben, Hamburgban, Kölnben, Frankfurtban és Münchenben tartott a magyar igazságról előadásokat, november végén pedig Londonban és Cambridgeben itartott négy előadást a Duna-medence problémáiról. Az Est-lapok hasábjain nyilatkozatok útján, a Pesti Naplóban pedig vezércikkek formájában fejtette ki álláspontját az aktuális kérdésekben. Bár 1934 január 28-án Gömbös Gyula miniszterelnököt debreceni választóinak beszámoló keretében ajánlotta támogatásra, az év folyamán egyre nyilvánvalóbbá váltak a nézeteltérések a miniszterelnök és Bethlen István gróf politikája között. Amidőn 1934 végén elkészült a Gömböskormány nyers választójogi tervezete, ezek az ellentétek elmélyültek. Ugyanekkor Eckhardt Tibor s a Független Kisgazda Párt vezető tagjai Szentesen, Gyöngyösön és máshol heves támadást intéztek