1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - A szervezetek és intézmények által választott felsőházi tagok - Dr. Verebély Tibor

545 nöki osztályán szerezte meg magántanári képesítését a technikai geológia című tárgykörből. 1914 őszén a főiskolai hallgató önkéntesekkel együtt, noha hadmentes volt, önként bevonult katonának és a 30. honvédgyalogezred kötelékében az orosz fronton harcolt. 1915 júliusában orosz hadifogságba került és 1918 tavaszán mint cserefogoly tért haza. Attól kezdve 1919 januárjáig a k. u. k. Bergwerksinspektion-ban teljesített katonai szolgálatot. 1922-ben a műegyetemi rendkívüli tanári címet kapta és 1927-ben a műegyetem vegyészmérnöki osztályán az ásvány és földtan nyilvános rendes tanárának nevezték ki. A József-műegyetem vegyészmérnöki és egyetemes osztályának az 1933—34. tanévben, gépész- és vegyészmérnöki karának pedig az 1931—36. tanévben dékánja volt. Elnöke a Magyarhoni Földtani Társulatnak, társelnöke a társulat hidrológiai szakosztályának, tulajdonosa a társulat Szabó József érmének, tagja a Magyar Tudományos Akadémiának, a Szent István Akadémiának, az Országos Természettudományi Tanácsnak. 1935-ben a Magyar Tudományos Akadémia nagy jutalmában részesült. Rendes és levelező tagja még több külföldi tudományos társulatnak és testületnek is. Dr Verebély Tibor (Országos Orvosi Kamara) 1875-ben született Budapesten. Római katolikus, nős, a Pázmány Péter-tudományegyetem nyilvános rendes tanára. Régi orvosi család sarja. Középiskoláit a budapesti kegyesrendi főgimnáziumban, orvosi tanulmányait pedig a budapesti tudományegyetemen végezte, ahol 1900-ban Ferenc József király aranygyűrűjével avatták sub auspiciis regis doktorrá. Már 1895ben az egyetem II. számú kórbonctani intézetébe került és onnét mint tanársegéd ment át a sebészeti klinikára 1901-ben. A klinikán a műtői oklevél megszerzése után tanársegédségig emelkedett. 1908-tól kezdve a budapesti közkórházaknak, majd a Stefánia-gyermekkórháznak volt sebész főorvosa. Időközben elnyerte a magántanári képesítést is, 1913-ban pedig a rendkívüli tanári címet „A fertőzéses megbetegedések sebészete" című tárgykörből. 1914 június 8-án Ferenc József az újonnan létesített III. számú sebészeti klinika nyilvános rendes tanárává nevezte lei, majd 1919-ben az I. számú sebészeti klinika vezetőjének ment át. Ebben a minőségében ma is rendes tanára a gyakorlati sebaszetnek a budapesti Pázmány Péter-tudományegyetemen. A világháború alatt mint I. osztályú honvedfotörzsorvos teljesített szolgálatot és sebész-főorvosa, majd parancsnoka volt a Révész-utcai utókezelő intézetnek és klinikáján kívül több kisebb hadikórháznak is. A katonai szolgálatból 1918 októberében szerelt le. 1923-ban a Magyar Tudományos Akadémia 35