1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - A törvényhatóságok által választott felsőházi tagok - Dr. Őrffy Imre

49a megválasztotta. Éveken át élénk részt vett a Rábaszabályozó Tár-, sulat önkormányzatában, mint annak h. elnöke és választmányi tagja A folyami duzzasztógátak építésének és üzemének tanulmányozására külföldön is járt. Az OMGE, a Gazdák Biztosító Szövetkezete és a MOVE választmányának tagja. Irodalmi munkásságot is fejtett ki, három évtizeden át gyakran jelentek meg közgazdasági és politikai cikkei a soproni és vasvármegyei lapokban. Sedlmayer profeszszorral együtt 1917-ben tanulmányt írt a háborús gabonaellátásról. 1906-ban közigazgatási tanfolyami vezérfonalat adott ki a vallásügyi igazgatás tárgyában, 19084>an pedig kézikönyvet a községi bírák legfontosabb teendőiről és tudnivalóiról. Egyháza életében is résztvesz és 1934-től 1937-ig választott tagja volt az evangélikus zsinatnak. Tulajdonosa a Magyar Érdemrend középkeresztjének a csillaggal, a bajor korona érdemrend középkeresztjének, a Károlycsapatker észtnek stb. Dr ÖrffyJmre (Tolna megye) 1884-ban született Szekszárdon. Római katolikus, nős, nyűg. közalapítványi jogügyi tanácsos, ügyvéd, földbirtokos. Középiskolai tanulmányait a budapesti Ferenc József-intézetben végezte, egyetemi tanulmányait pedig a budapesti tudományegyetemen, ahol jog- és államtudományi doktorátust szerzett. Közben Berlinben nemzetgazdasági és szociológiai tanulmányokat folytatott. 1906-ban a közalapítványi ügyigazgatóságnál vállalt hivatali állást Budapesten. 1910-ben reábízták a közalapítványok bánáti ügyészségének vezetését, majd közvetlenül a háború kitörése előtt visszahívták a központba, ahol közalapítványi jogügyi tanácsossá nevezték ki. Földbirtokos, szőlősgazda és ezidőszerint Budapesten gyakorló ügyvéd is. A háborút mint a fehértemplomi 17. nehéz tüzérezred tartalékos tisztje szolgálta végig. Vitéz magatartásáért számos kitüntetésben részesült és mint tartalékos százados szerelt le. A forradalom után egyik megalapítója volt a Tolna megyében megalakult keresztény nemzeti kisgazdapártnak és ennek programjával választották is meg Szekszárdon titkos választás útján az első nemzetgyűlési választásokon. Később az országos kisgazdapárthoz csatlakozott és annak keretében (Őrffy—Schandl-csopoxt) a pártban időnként felmerült mélyreható ellentétek kiegyenlítése körül jelentékeny szerepe volt. Különösen a királykérdés kiéleződésekor igyekezett pártjában mérséklőén hatni. Az első nemzetgyűlésen, melyen a házszabályrevízió előharcosa volt, számos fontos pénzügyi javaslat előadójaként szerepelt. Már 1922-ben megkapta a kincstári