1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - A törvényhatóságok által választott felsőházi tagok - Kolossváry Mihály

484 nek vezetését vette át. Püspöke 1920-ban egyházkerületi tanfelügye­lővé nevezte ki és nem sokkal később a mohácsi kerület esperese lett. Dunaszekcsőről, mint a püspökké kinevezett Virág Ferenc utóda, 1926 szeptemberében került a szekszárdi belvárosi plébánia élére és rövidesen a szekszárdi kerület esperese is lett. A hitélet terén szerzett érdemeinek elismeréséül 1927-ben koroncói címzetes apáttá nevezték ki, közéleti tevékenységének jutalmául pedig Tolna vármegye 1931) januárjában felsőházi póttaggá választotta meg. Ugyanebben az év­ben a kormányzó kormányfőtanácsossá nevezte ki. Pécsett élénk részt vett a hitéleti munka minden részében. Lelkipásztori és közéleti műkö­désének maradandó nyomai tulajdonképpen 1913-ban kezdődnek, ami­kor Dunaszekcsőre került plébánosnak. Abban az időben Dunaszekcson igen eldurvultak az erkölcsök és a pécsi ügyészség előtt tárgyalt leg­súlyosabb bűnesetek igen nagy százalékban onnan kerültek ki. Kiss Lajos fáradhatatlan lelkipásztori munkával és egyéniségével két-három év alatt gyökeresen megjavította az áldatlan állapotokat. Papi buzgó­ságára jellemző', hogy a Dunaszekcisőhöz tartozó, mintegy kétezer lel­ket számláló és vallási gondozásra szoruló saigetlakosságot a legerő­sebb télben — gyakran élete kockáztatása árán is — állandóan láto­gatta. Többször beutazta Ausztriát, Németországot, Olaszországot és Svájcot, ahol szociológiai és egyházművészeti tanulmányokat végzett. Minden nemes mozgalom élén állott s a cél érdekében anyagi áldoza­toktól sem riadt vissza. Lelkes, hozzáértő barátja a tanügynek és az iskolánkívüli népművelésnek. Fáradhatatlan munkása volt Baranya vármegye törvényhatósági bizottságának és az állandó választmány­nak. Szekszárdra kerülve rövid idő alatt megszerezte szülővárosának és Tolna vármegyének osztatlan tiszteletét és megbecsülését. 1931 októ­berében hívták be a felsőházba Perezel Béla helyébe, akit főispánná neveztek ki. 1932-ben kisorsolták, de vármegyéje újból megválasztotta. 1938 őszén a pécsi székes-káptalan tagja lett és amidőn Szekszárdról távozott, Tolna vármegye törvényhatósági bizottságának örökös tag­jává választották meg. Kolossváry Mihály (Pest vármegye) 1867-ben született Katymánon, Bács-Bod­rog vármegyében, az ősi nemes Koloseváry­családnak fejérmegyei ágazatából. Római kato­likus, pápai prelátus, nagyprépost. Egyenes leszjármazottja nemes Kolossváry Lőrincnek, akit Hunyadi János, az ország akkori főkapi­tánya, 1454-ben Trencsén várának kapitányává tett. Középiskoláit Székesfehérvárott és Vácott végezte, a hittudományi főiskolát Vácott. 1890-ben szentelték pápá. 1899-ben Kiskun­félegyháza kegyurasága alatt álló ó-plébánia plébánosává választot­ták meg, mely az Alföldnek legnagyobb plébániái közé tartozik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom