1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - A református és az ágostai hitvallású evangélikus egyház egyháznagyjai, illetve főhivatalnokai - Dr. Kapi Béla

426 lalkosott és megszervezte a képviselők agrárblokkját, amelynek a mezőgazdasági lakosság érdekében hozott javaslatait a kormány részben megvalósította, részben pedig programjába iktatta. Mint az agrárblokk elnöke, lelkes szószólója volt a gazdatársadalom érdekeinek. Amidőn 1932-ben kilépett az egységespártból, fokozott lelkesedéssel hirdette az agrárképviselők tömörülését. Állandóan küzdött a képviselői összeférhetetlenség szigorú törvényhozási szabályozásáért és a kartellek kinövéseinek megszüntetéséért. Az 1935. évi országgyűlési cikluson tagja volt az új honvédelmi törvény alapján alakított országos 36-os bizottságnak. Az 1939. évi választáson, mivel az egyetemes református egyház képviseletében az országgyűlés felsőházába hívták be, nem lépett fel képviselőjelöltnek. Tagja as Országos Magyar Gazdasági Egyesület igazgató-választmányának és egyesületi tanácsának is. Dr Kapi Béla (A dunántúli evangélikus egyházkerület püspöke) 1879-ben született Sopronban. Evangélikus, nős, m. kir. titkos tanácsos, püspök. A középiskolát a soproni evangélikus líceumban, teológiai tanulmányait a soproni teológiai akadémián, továbbá a rostocki és hallei egyetemeken végezte. 1901-ben lelkésszé avatták, majd Pápán püspöki titkárként működött Gyurátz Ferenc püspök mellett. 1905-től 1916-ig lelkész volt Körmenden. 1916-ban választotta a dunántúli evangélikus egyházkerület püspökévé, 1917-től a szombathelyi gyülekezet lelkésze. Az evangélikus egyház egyetemes közgyűlési társelnöke. Élénk irodalmi munkásságot fejt ki és főként vallási, egyházi és társadalmi problémák foglalkoztatják. Jelentékenyebb munkái: Munkáskérdés és a keresztény erkölcstan (1902), Az ember tragédiájának világnézete (1903), Biblia és társadalom (1904), Pálffy József élete és jellemrajza (1907), Ad astra (1908), Hitünk iagzságai (1909), Boldogság könyve (1911), Az én vallásom a Krisztus vallása (1914), Új élet (1925), Az Űr oltalmában (történelmi elbeszélés, 1926), Békesség. Imádságos könyv (1928), Isten hárfása (életrajzregény, 1933). Megalapítója a Harangszó című néplapnak, amelynek 1917-ig főszerkesztője is volt. A Keresztyén Nemzeti Egyesült Liga országos alelnöke. Az orszáLuther Társaság egyházi elnöke, a Protestáns Irodalmi Társaság lelkészi elnöke, az Országos Közművelődési Tanács igazgatótanácsának tagja. A pécsi Erzsébet-tudományegyetem 1930-ban tiszteletbeli doktorrá avatta.