1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Gróf Zichy János

372 vitézzé. 1926 júniustól 1939 májusig, országgyűlési képviselővé történt választásáig Szarvason volt járásbíró. Számos nemzetvédelmi, sport és irodalomszervezési megmozdulásban résztvett. Egyébként az irodalom terén is működik és eddig a következő verses kötetei jelentek meg: Fehér tüzek (1912), Nádzúgásos éjszakában (1924), Magyar bánat (1934) és Orosz Iván íróval együtt Kőrösvidéki költők antológiája (1937). Irodalmi célja az Alföldi Helikon megteremtése. A HONSz országos tb. társelnöke, a csabacsüdi evangélikus egyház tb. felügyelője. Az 1939. évi általános választáson bajtársai, barátai ás felettesei bizalmából jelölték a szarvasi választókerületben, ahol három ellenjelöltjével szemben több mint ezer szótöbbséggel győzött. A képviselőházban élénk tevékenységet fejt ki, tagja az igazságügyi bizottságnak és egyik előadója a mentelmi bizottságnak. A valuta javaslat mellett, mint a MÉP vezérszónoka mondott figyelemreméltó beszédet. Gróf Zichy János (Nógrád és Hont vm., Egyesült Keresztény Párt) 1868-ban született Nagylángon, Fejér vármegyében. Római katolikus, nős, belső titkos tanácsos, nyugalmazott vallás- és közoktatásügyi miniszter. A budapesti tudományegyetemen 1892-ben avatták államtudományi doktorrá és 1893-ban mint tiszteletbeli aljegyző lépett Fejér vármegye szolgálatába. 1894-ben, amidőn a cenzus alapján behívták a főrendiházba, megvált a közigazgatási pályától. Elsőízben a zurány:" választókerület választotta meg 1896-ban néppárti programmal országgyűlési képviselőnek. 1901-től 1910-ig a szabadbárándi választókerületet képviselte a régi országgyűlésen. Az 1910. évi általános választáson három választókerületben szerzett mandátumot és az egrit tartotta meg. Éveken át a Néppárt elnöke volt és fontosabb kérdésekben egyúttal vezérszónoka is. 1903-ban lemondott elnöki tisztjéről, mert helytelenítette az obstrukciót, amely a katonai létszámemelés miatt tőrt ki és amelyben pártja is résztvett. 1904 őszén, amikor a Néppárt a házszabályok szigorítása ellen foglalt állást, kilépett a Néppártból. Egyideig pártkereteken kívül maradt és csak 1906 májusában csatlakozott az alkotmány párthoz,, amelynek feloszlatása után résztvett a Nemzeti Munkapárt megailakí fásában és annak lett tagja. Elsőízben 1910 március 1-én nevezték ki vallás- és közoktatásügyi miniszternek Khuen-Héderváry Károly gróf kormányában és miniszteri tárcáját megtartotta a Lukács-kormányban is, de a DésyLukács-perben tett tanúvallomása miatt, amely pártjában nagy feltűnést keltett, 1913 február 26-án lemondott. A Nemzeti Munkapártnak továbbra is tagja maxadt és csak a háború idején, amidőn Tisza István gróffal nézeteltérése támadt, lépett ki a pártból. Az utolsó