1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Dr. Temesváry Imre

338 képviselők száma. Az új országgyűlés a kormány kezdeményezésére módosította a házszabályokat, amelyek mai formájukban alkalmasak arra, hogy nagy mértékben gyorsítsák a tárgyalás menetét azzal, hogy az érdemleges törvényalkotó munkát a bizottságokba helyezik át. Dr Temesváry Imre (Hódmezővásárhely, Magyar Élet Pártja) 1874-ben született Szegeden. Római katolikus, nős, nyugalmazott miniszteri tanácsos, kincstári főtanácsos, földbirtokos. Középiskoláit Szegeden végezte, műszaki képzettségét Budapesten, jogi végzettségét a Ferenc József Tudományegyetemen szerezte. Tanulmányutat tett Európa legtöbb államában és Amerikában is. Mint mérnök Szegeden, Szombathelyen, Nagybányán és Kolozsvárott működött, ahol hivatalfőnök volt és vezette az erdélyi birtokrendezést, valamint a Fertő-tó rendezését és a magyar-horvát, továbbá a magyar-román határrendezéseket is. A háború alatt mint népfölkelő mérnökkari tiszt a hadseregfőparancsnokságnál teljesített szolgálatot és a bukaresti béke szerinti határrendezés vezetésével bízták meg. Több műszaki, közgazdasági és pénzügyi vonatkozású munkája jelent meg és nagy figyelmet keltettek a Magyar Mérnök és Építész Egyletben tartott előadásai. Elsőízben a szeghalmi választókerület választotta meg 1920-ban keresztény kisgazdapárti programmal és ezt a kerületet megszakítás nélkül képviselte 1936 december végéig. Amikor 1936-ban dr Winchkler István kereskedelemügyi miniszter gyöngyösi mandátumáról lemondott, Őt választotta meg egyhangúlag a gyöngyösi kerület s ekkor lemondott szeghalmi mandátumáról. 1939-ben otthonában, Hódmezővásárhelyen kapott mandátumot Magyar Élet Párt programmal. A képviselőháznak egyik legrégibb és egyben legtevékenyebb tagja. A bizottságokban és a plénumban mondott beszédei mindig nagy felkészültségét mutatták s általános elismerést és. figyelmet keltettek. 1922 óta mint a pénzügyi bizottság előadója számtalan pénzügyi és közgazdasági irányú törvényjavaslatot adott elő. Egyik előadója volt az 1924. évi szanálási törvényjavaslatnak, 1924-től 1935-ig főelőadója volt az állami költségvetésnek és állandó előadója a 33-as országos bizottságnak, örökös tagja Hódmezővásárhely város törvényhatósági bizottságának és elnöke a hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesületnek. A szeghalmi választókerület összes községeinek díszpolgára. A kormányzó pénzügyi téren kifejtett érdemei elismeréséül 1922-ben kincstári főtanácsosi címmel, majd 1935-ben a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntette ki.