1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.
Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Gróf Teleki Pál dr.
332 Intézetnek. Kezdeményezésére és nagyrészt az ő munkájának eredményeként jelent meg ekkor a Földrajzi Intézet kiadásában az első magyar tudományos világatlasz. 1912-ben Cholnoky Jenővel az Amerikai Földrajzi Társaság meghívására regst vett Amerikában a társaság jubileumán és akkor ugyanott széleskörű tanulmányokat is folytatott. A politikai életben 1905-ben jelent meg, amikor a szatmármegyei nagysomkuti választókerület országgyűlési képviselővé választotta. Ezt a kerületet 1911-ig képviselte, először mint disszidens, később pedig alkotmány párti programmal. A világháborúban a szerb fronton küzdött és több kitüntetésben részesült. Az Esterházy-kormány idején Klebelsberg Kuno gróftól átvette a Hadigondozó Hivatal vezetését és annak élén maradt 1918 karácsonyáig. A Hadigondozó Hivatalban akkor már megoldották az egészségügyi feladatkört : tizennyolc intézet körülbelül 18.000 ággyal működött, de hátra volt még a szociális feladatkör megoldása: hogyan kell a rokkantat viszszavezetni a polgári életbe, régi vagy új foglalkozásába és hogyan kell a hadiözvegyek és árvák ügyeit szociálisan intézni. Teleki Pál gróf minden íróasztalnál készült memorandumot félretéve, a rokkantakkal való személyes beszélgetések alapján egészen új rendszert vezetett be : az egyéni elbánás rendszerét. Azt tekintette alapelvül, hogy nem szabad a rokkantat számnak tekinteni, hanem az embert kell benne látni, akivel barátilag kell ügyét megbeszélni. Másik alapelve az volt, hogy nem egyforma pénzösszegre van joga a hadirokkantnak, hadiözvegynek és hadiárvának, ellenben mindegyik iránt egyformán kötelesség az, hogy jövőjét megalapozzák és biztosítsák. Az ügyek egyéni elintézése során, amelyekből az összeomlásig a hivatal az ő személyes vezetése mellett több ezret oldott meg, akadtak olcfeó és drága megoldások, de minden érdekelt ügyét vele magával vitatták meg és sokszor a megoldások hosszú keresése után találták meg a legjobbat. Az összeomlás után visszavonultan élt. Kun Béláék felszólították ugyan, hogy a kommunista államban a szociális akciók terén vállaljon el vezető szerepet, de ezt az ajánlatot a leghatározattabban visszautasította. Az ellenforradalom idején először Svájcban, majd Bécsben dolgozott, később Szegedre ment. Az ellenforradalmi kormányban elvállalta először a vallás- és közoktatásügyi, majd a külügyminiszteri tárcát. A nemzeti gondolat előharcosa volt, de munkásságát a megszálló francia csapatok igyekeztek megnehezíteni. Már mint a szegedi kormány tagja hozzáfogott a béketárgyalások előkészítéséhez. Érdekes, hogy első memoranduma, amely a Dunamedence vízrajzi egységének és e vízrajzi egység megbontása káros következményeinek leírása, segítette két évtized multán ahhoz, hogy a külföldet meggyőzze arról, minő jogigénye van Magyarországnak Kárpátaljára. Már 1918 őszén, amikor híre érkezett a bolgár front középső része összeomlásának, hat geográfust vett maga mellé és velük hozzáfogott Magyarország nagy, községenkénti néprajzi térképének megtervezéséhez, majd velük és hatvan rajzoló-