1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Gróf Teleki Pál dr.

331 séről szóló javaslatot, majd előkészítette és benyújtotta az új földreformot: a kishaszonbérletek alakításának, kisbirtokok és házhelyek szerzésének előmozdításáról s más földbirtokpolitikai rendelkezésekről szóló törvényjavaslatot, amit ugyancsak sikeresen képviselt az országgyűlés két házában. Szabályozta a visszacsatolt felvidéki területeken gondozás nélkül maradt birtokok ideiglenes hasznosítását. Végrehajtotta az 1938:XXXI. törvénycikknek a gyümölcsgazdálkodásra vonatkozó rendelkezéseit és bevezette az őszibaracknál és csemegeszőlőnél az állami márkázást. A téli gazdasági tanfolyamok számát 150-ről 200-ra emelte fel és a Kertészeti Tanintézetet akadémiává szervezte át. A földművelésügyi tárca keretében előtérbe hozta a szociális kérdéseket és ezeket a szempontokat erősen kidomborította. Az 1939. évi általános választáson ismét Kiskunhalason kapott képviselői mandátumot. Gróf Teleki Pál dr (Szeged, Magyar Élet Pártja) 1879 november 1-én született Budapesten. Római katolikus, nős, m. kir. miniszterelnök, a József Nádor Miűszaki és Gazdaságtudományi Egyetem közgazdasági karán a gazdasági földrajz nyilvános rendes tanára. A budapesti kegyesrendi főgimnáziumban tett érettségit, - majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte jogi tanulmányait és ugyanakkor földrajzi és szociológiai tanulmányokat is folytatott. Egy évig a magyaróvári gazdasági akadémia hallgatója is volt. Különös érdeklődéssel hallgatta Lóczy Lajos előadásait, amelyek elhatározó befolyással voltak tudományos pályafutásán. 1903-ban avatták a budapesti egyetemen államtudományi doktorrá. Egyetemi tanulmányainak befejezése után mint szolgabíró, rövid ideig közigazgatási pályán működött. Bejárta Európát, Észak-Afrikát, nevezetesen Szudánt és többször járt az Északamerikai Egyesült-Államokban. Sokat foglalkozott földrajzi és kartográfiai tanulmányokkal. 1909-ben kiadta a japán szigetek kartográfiai történetéről készített atlaszát, amely nagy feltűnést keltett az egész világ tudományos köreiben. A francia Société de Géographique a Jomard-dí j jal tüntette ki ezt a munkát, amelyben arra a feltűnő tudományos megállapításra jutott, hogy Kolumbusz Kristóf tulajdonképpen nem is az amerikai szárazföldet, hanem a japán szigeteket kereste. Ennek a munkájának köszönheti, hogy a genfi nemzetközi földrajzi kongresszus 1909-ben a régi térképek tanulmányozására kiküldött hetes bizottság tagjává választotta. 1913-ban rendes tagja, 1925-ben pedig tiszteleti tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának. 1909-től 1923-ig a Földrajzi Társulat főtitkára volt, 1909-től 1913-ig tudományos igazgatója volt a Földrajzi