1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Kabók Lajos

216 Kabók Lajos (Budapest III., Szociáldemokrata Párt) 1884-ben született Szegeden. Római katolikus, nős, a Vas- és Fémmunkások Szövetségének titkára. Négy polgári osztályt végzett Budapesten, ahol 1889 óta lakik. A géplakatos mesterséget tanulta és azután egy elektrotechnikai gyárba került, ott elsajátította a műszerészséget is. Mint műszerészsegéd dolgozott különböző villamossági gyárakban. 1906-ban csatlakozott a vasmunkás mozgalomhoz és 1913-ban a budapesti és környéki müszerészszakma titkárává választotta. Ennek a szakmának szellemi irányítója maradt egészen 1923-ig, amikor parlamenti és egyéb elfoglaltsága miatt a szakmától vissza kellett vonulnia. 1918 elején a Vas- és Fémmunkások Központi Szövetségének meghívására a, szövetség tisztviselője lett s azóta a budapesti és környékbeli mozgalmi ügyek titkára. Sok nagy sztrájk és kizárás alkalmával, nevezetesen 1923 márciusában, amikor a budapesti vas- és gépgyárak kizárták munkásaikat, a munkáltató szervezetek képviselőivel szemben igen nehéz feladatokat oldott meg. A proletárdiktatúra bukása után tagja lett a szociáldemokrata párt vezetőségének és azóta is megszakítás nélkül tagja. Több munkásintézmény vezetőségében is részt vesz és érdemes munkásságot fejt ki. A Vas- és Fémmunkások Központi Szövetségének megbízásából részt vett Ausztriában, Csehszlovákiában, Németországban, Franciaországban, Svájcban, Belgiumban és Dániában az illető országok vasmunkásainak kongresszusán. Tagja a Magyarországi Szakszervezeti Tanács vezetőségének, a vasipari minisztériumi bérmegállapító bizottságnak, továbbá az Országos Ipartanács munkaügyi szakosztályának, a munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozására felállított budapesti ellenőrző bizottságnak és az OTI egészségvédő bizottságának. Az 1922. évi II. nemzetgyűlési választásokon a tatabányai választókerületben kapott mandátumot a szociáldemokrata párt programjával. Nemzetgyűlési beszédeiben főként szociális és szakkérdésekkel foglalkozott. Az 1926 decemberében megtartott országgyűlési képviselőválasztások alkalmával Tatabányán kisebbségben maradt, de a budapesti déli választókerületben a szociáldemokrata párt listáján megválasztották és az 1931. évi általános választáson is itt kapott mandátumot. A képviselőházban főképpen gazdasági és szociálpolitikai kérdésekkel foglalkozott. 1929-ben a munkanélküliség esetére szóló biztosításról megalkotandó törvény tárgyában benyújtott indítványát indokolta meg és erre a nagy beszédére három szakminiszter is válaszolt, az indítványt azonban nem tűzték ki érdemleges tárgyalásra. A költségvetési viták során főleg beruházási és adókérdésekről beszélt. Az 1936. évi általános választáson nem jutott mandátumhoz, de 1939-ben újból és ezúttal