1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Dr. Bocsáry Kálmán - Boczonádi Szabó Imre

135 és az országo-s politikai életben is. A Ház közbizalma a múlt ciklusban a képviselőház alelnöki székébe emelte s ezt a tisztét rövid megszakítással 1939 végéig töltötte be. Az elnöki székből akkor távozott, amikor Széli József belügyminisztersége idején, 1937 áprilisától 1937 októberéig belügyi államtitkár volt. A legutóbbi választáson a tiszafüredi kerület immár harmadízben küldötte be az országgyűlésbe. Vezetőszerepet tölt be az Országos Frontharcos Szövetségben is, mint a Szövetség társelnöke. Dr Bocsáry Kálmán (Budapest I., Magyar Élet Pártja) 1890-ben született Zalaegerszegen. Római katolikus, nős, ügyvéd. A budapesti tudományegyetemen avatták a jogtudományok doktorává és ugyancsak Budapesten szerezte meg ügyvédi és bírói oklevelét kitüntetéssel. Igen élénk társadalmi és közéleti működést fejt ki. Tagja Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának. Az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga alapítótagja és alelnöke, a Társadalmi Egyesületek Szövetségének társelnöke, a Magyar Élet Keresztény Községi Pártjának alelnöke. Kétévtizedes társadalmi és közéleti működésének elismeréséül 1935-ben a kormányfőtanácsosi címet kapta. Az 1939. évi általános választáson a Budapest I., budai választókerületben a Magyar Élet Pártjának lajstromán választották meg országgyűlési képviselőnek. Boczonádi Szabó Imre (Budapestkörnyék, Magyar Élet Pártja) 1882-ben született Pálmonostorán, Pest vármegyében. Római katolikus, nyugalmazott miniszteri számvizsgáló, a „Méhészet" című szaklap felelős szerkesztője. Marosvásárhelyen felsőkereskedelmi iskolát végzett, utána Budapesten államszámviteltani vizsgát tett. 1903-ban mint napidíjas, a földművelésügyi minisztériumban kezdte meg szolgálatát. 1911-ben nevezték ki számellenőrré. 1917-ben pedig számvizsgálóvá lépett elő. 1906-tól a földművelésügyi minisztérium erdélyrészi kirendeltségénél, Marosvásárhelyen volt szolgálatban, 1913-tól pedig a minisztérium felvidéki kirendeltségénél, Zsolnán teljesített szolgálatot. 1916-ban a hadműveletek folytán károsult északkeleti vármegyékben létesített kormánybiztosságnál, Homonnán volt egy évig kirendeltségben s 1918 októberében került a minisztérium