1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Bodor Márton

136 központi számvevőségéhez. 1921-ben saját kérelmére ment nyugdíjba. A közismert .s módosított Boczonádi-vándorkaptárak feltalálója. A magyarországi vándorméhészet általános terjedése terén reform^ munkát végzett. A Méhészet című folyóiratnak 1920. év óta felelős szerkesztője és. kiadója, a Méhgazdaság című szakkönyve pedig a méhészeti szakirodalom legismertebb munkája. Az összeomlás óta állandóan tevékeny részt vett a nemzeti társadalmi mozgalmakban. Gróf Károlyi Mihály kormánya idején a kisgazda pártban végzett szervező munkát. A bolsevizmus idején újpesti lakásán házkutatást tartottak s menekülnie kellett. Sopron vármegyében a Fertő-Hanságban húzta meg magát s csak a kommün bukása után tért vissza. Azóta állandóan résztvesz a jobboldali mozgalmakban. Elnöke volt az Ébredő Magyarok Egyesülete újpesti szervezetének, megalakulásától tagja volt a Fajvédő Pártnak is. Újpest város politikai életében is vezetőszerepet visz. A Nemzeti Egység Pártja zászlóbontásáig helyettes elnöke volt a Városi Keresztény Községi Pártnak. A MOVE, a Nemzeti Munkaközpont országos alelnöke, az Országos Magyar Dalosszövetség országos társelnöke. Az 1935—1939. országgyűlésben is a budapestkörnyéki kerületet képviselte. Felszólalásaiban főként az ipari munkásság szociális kérdéseivel foglalkozott, de állandóan sürgette a főváros és a környék között fennálló és megoldásra váró közérdekű kérdések rendezését is. 1887-ben született a szolnokvármegyei Nagykörűn. Római katolikus, nős, géplakatos. Iparos család gyermeke. Szülőfalujában 5 elemit végzett, utána kitanulta a géplakatos mesterséget és hosszabb ideig mint mezőgazdasági gépész, cséplő, kereste kenyerét. 1910-ben került a fővárosba, ahol a BSzKRT szolgálatába lépett s mint géplakatos dolgozott, míg megválasztása előtt két évvel nyugalomba nem ment. A világháborúban a volt 29. honvédgyalogezred kötelékében harcolt s 1914 cktóberében a szerb harctéren a Drinánál megsebesült. Felgyógyulása után mint fegyvernélküii segédszolgálatos szolgált a háború végéig. Résztvett a nyugatmagyarországi felkelésben is s ezért a magatartásáért bronzkitüntetésben is részesült. A politikai mozgalmakban a háború után kapcsolódott bele. Mindig a jobboldali politika híve volt. Egyike az EME megalapítóinak, az ÉME villamosszakcsoportjának örökös díszelnöke. Már 1922-ben felléppett az ónodi kerületben fajvédő programmal, de Melczer Lászlóval szemben kisebbségben maradt, az 1926. évi választások során pedig a főváros északi kerületében azon a fajvédő listán szerepelt, amelyet Méhely Lajos vezetett. Amikor 1926-ban Gömbös Gyula híveivel Bodor Márton (Győr-Moson és Pozsony vm., Egyesült Magyar Nemzeti Szocialista Párt)