1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - A református és az ágostai hitvallású evangélikus egyház egyháznagyjai, illetve főhivatalnokai - Dr. Balogh Jenő

423 segédlelkész volt Balatonf oka járón, Polgárdin, Berhidán és Balatonkenesén. Ez utóbbi helyen három iskolai évben tanított is a református elemi népiskolában. 1895-ben, amidőn rendes lelkész lett Berhidán, szentelték lelkésszé. 1901-ben Lepsényben választották meg lelkipásztornak és itt szolgált 1935-ig, amidőn mint a dunántúli református egyházkerület megválasztott és beiktatott püspöke elfogadta a pápai püspöklelkészi állást és Pápára költözött. Az egyházi közéletben több tisztséget töltött be. Volt iskolai felügyelő lelkész, egyházmegyei aljegyző, nyugdíj intézeti pénzkezelő, tanácsbíró, főjegyző és 1920—1935-ig esperes. 1911-ben egyházkerületi tanácsbíró lett, 1929-ben pedig egyházkerületi főjegyző. Régóta rendes tagja a református egyetemes konventnek és az országos református zsinatnak. Ifjúkorában, majd negyedszázados szünet után, a világháborúra következett pröbáltatásos időkben verseket írt. 1926-ban jelent meg önálló verseskötete „Vihar után — alkonyat felé", 1936-ban pedig ,.Falusi melódiák" címen. 1931-ben a kormányzó a kormányfőtanácsosi címmel tüntette ki. 1935 óta a pápai Jókai-kör elnöke. 1936-ban Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága örökös tagjának választotta meg. Dr Balogh Jenő (A dunántúli református egyházkerület főgondnoka) 1864-ben született Devecseren, Veszprém vármegyében. Református, nős, nyugalmazott igazságügyminiszter, belső titkos tanácsos, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára. Főiskolai tanulmányait a budapesti egyetemen végezte el és utána a berlini egyetemen egészítette ki büntetőjogi tanulmányait. 1888-ban a budapesti tudományegyetemen a büntetőjog és a bűnvádi eljárási jog magántanárává habilitálta. 1891-től az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályában működött és résztvett a bűnvádi perrendtartás és több más igazságügyi törvény előkészítésében. 1900ban a büntetőjog és büntető perjog nyilvános rendes tanárává nevezték ki. Plósz Sándor és több utóda felszólítására mint tanár is résztvett a büntetőjog kodifikálásában; ő kezdeményezte sa 1908. évi büntetőnovellát, amely a feltételes elítélés intézményét és a fiatalkorúak büntetőjogának reformját tartalmazza. Katedrájától 1910ben vált meg, amikor a gróf Khuen-Héderváry-kormány kultuszállamtitkára lett. A marosújvári kerület ugyanebben az évben nemzeti munkapárti programmal megválasztotta képviselőjének. 1913ban a király a Tisza-kormány igazságügyminiszterévé nevezte ki. Nevéhez fűződik a háborút közvetlenül megelőző és a háború idejére eső büntetőjogi törvényalkotások jelentősebb része. Megalkotta a