1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - A református és az ágostai hitvallású evangélikus egyház egyháznagyjai, illetve főhivatalnokai - Id. gróf Teleki József dr.

424 királyság védelméről szóló törvényt és az 1914. évi sajtótörvényt, Tisza István bukása után visszavonult a politikai élettől és munkásságát teljesen a tudománynak szentelte. A Magyar Tudományos Akadémia 1920-ban egyhangúlag főtitkárává választotta meg. Igen nagy érdeme, hogy az elmúlt nehéz időkben biztosította a tudományos munka zavartalanságát. Az Akadémia igazgatótanácsának tagja és a II. osztály tiszteleti agja. Az Akadémia érdemeit kívánta jutalmazni akkor, amikor felsőházi tagjává jelölte, de ö szerénységével e megtiszteltetést elhárította magától. Egyházának életében is jelentős szerepet visz, fögondnoka a dunántúli református egyházkerületnek és a Református Egyetemes Konvent világi elnöke. Jelesebb munkái: A sértett fél jogköre a büntetőjogban (1887); Börtönügyi viszonyaink reformjához (1888) ; Magyar bűnvádi eljárási jog (1901); A büntető perjog tankönyve (1906); Fiatalkorúak és a büntetőjog (1909); A bűnvádi perrendtartás magyarázata (1910); Gróf Tisza István emlékezete (1921). A dunamelléki református egyházkerület főgondnokának, Darányi Ignácnak halála után ő lett egyházának harmadik, rangban legidősebb fögondnoka és mint ilyen kapott meghívást a felsőházba, ahol főleg népjóléti, szociális, közoktatásügyi és külügyi kérdések tárgyalásában vett részt a múlt ciklusban. A kormányzó 1925-ben a Magyar Érdemrend nagykeresztjével tüntette ki. A kormányzói teljes elismerés koronás érdemérmének is tulajdonosa. A Szerzői Jog Szakértő Bizottságának elnöke, a Magyar Nemzeti Múzeum szakértő tanácstagja, a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság választmányi tagja, a Magyar Statisztikai Társaság tagja. Id. gróf Teleki József dr (A dunamelléki református egyházkerület fögondnoka 1859-ben született Gyomron. Református, nős, belső titkos tanácsos, földbirtokos. Lipcsében és Berlinben hallgatott jogot és a budapesti egyetemen avatták, az államtudományok doktorává. Egy ideig Fest vármegye tiszteletbeli főszolgabírája volt. örökös jogú tagja és jegyzője volt a főrendiháznak. Az 1887. évi választások alkalmával a fülöpszállási kerület szabadelvűpárti programmal megválasztotta országgyűlési képviselőjévé, 1892-ben pedig a makói kerület küldötte be a képviselőházba Justh Gyulával szemben. 1896-ban is fellépett ugyanitt, de akkor kisebbségben maradt. Ekkor újra elfoglalta helyét a főrendiházban és élénk részt vett unnak tanácskozásain, folytatva határozott szabadelvű politikáját* 1910-ben megszervezte Pest vármegyében a nemzeti munkapártot és annak elnöke is lett. „A választások során a dunavecsei kerületben