1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A Kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Őrgróf Pallavicini János

159 ságától széles körökben elismert munkása a közigazgatási szakirodalomnak. Megalapítója a Belügyi Közlönynek, amelyet hosszú ideig szerkesztett is, főszerkesztője a Magyar Közigazgatásnak. Cikkeinek egész sora jelent meg a .szaklapokban és napilapokban. Önálló művei: A közigazgatási bíróságról szóló törvény magyarázata; A nyilvános betegápolási törvény magyarázata; A közigazgatási eljárás egyszerűsítése; Die ungarische parlamentarische Reform; A közigazgatási hivatalnokok képesítése és a közigazgatási gyakorlati vizsga; Széli Kálmán és Wekerle Sándor emlékezete; A közigazgatási reform; A községi jegyzők magánmunkálatai. A tudomány és a közélet terén szerzett eredményeiért a Ferenc József Tudományegyetem 1926-ban honoris causa államtudományi doktorrá avatta. A közélet sok terén vezetőszerepet vitt és visz ma is. Elnöke az Országos Gyakorlati Közigazgatási Vizsgabizottságnak, az Országos Közművelődési Tanácsnak, a Magyar Idegenforgalmi Szövetségnek, a Budapesti Központi Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottságnak, tagja az Országos Magyar Idegenforgalmi Tanácsnak, az Országos Középítési Tanácsnak, az Országos Kivándorlási Tanácsnak, a Magyar Statisztikai Társaságnak s még sok jelentős egyesületben visel tisztséget. Egyházának életében is előkelő szerepet visz. Tagja az egyetemes református zsinatnak, gondnoka a budapesti református egyház megyének, tanácsbírája a dunamelléki református egyházkerületnek. Debrecen, Berettyóújfalu és Kölese díszpolgára. Tulajdonosa az I. osztályú Magyar Érdemkeresztnek, a Ferenc József-rend nagykeresztjének, a Szent István-rend kiskeresztjének, a Lipót-rend lovagkeresztjének s még sok más kitüntetésnek. Őrgróf Pallavicini János 1848-ban született Pádovában, Olaszországban. Római katolikus, volt konstantinápolyi osztrák-magyar nagykövet. A soproni főgimnáziumban és a bécsi egyetemen végezte el tanulmányait s utána diplomáciai pályára ment. Egyideig a Ballplatzon szolgált, azután mint követségi attasé előbb Berlinben, majd Parisban és Londonban. Rátermettsége révén gyorsan haladt előre s mindinkább fontosabb beosztást kapott. 1887-ben, mint követségi titkár Belgrádba került. 1894-ben már Münchenben teljesített szolgálatot követségi tanácsosi rangban, de még ugyanebben az évben mint nagykövetségi tanácsost Szentpétervárra helyeznék át. Mint a keleti politika egyik legjobb ismerőjét, 1899-ben kinevezték bukaresti követté s hét éven át itt működött. Mint nagykövetet 1906-ban a monarchia egyik legfontosabb őrhelyére, Konstantinápolyba