1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A Kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Pap Elek - Gróf Ráday Gedeon

160 helyezték át, ahol idővel a diplomáciai kar doyenje lett. Kiváló szolgálatokat teljesített Bosznia-Hercegovina annexiója idején, a balkáni háború alatt s a világháborúban. Érdemei elismeréséül többízben tüntették ki. Tulajdonosa a Szent István-rend nagykeresztjének. Pap Elek 1858-ban született Munkácson. Evangélikus, >első titkos tanácsos, nyugalmazott államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke. A budapesti tudományegyetemen hallgatta a jogot s a jogi doktorátus megszerzése után, 1880-ban a pénzügyminisztérium szolgálatába lépett Mint miniszteri fogalmazót, 1886-ban a pénzügyi közigazgatási bírósághoz osztották be, ötévi szolgálat után azonban visszakerült a pénzügyminisztériumba, ahol hamarosan osztálytanácsos, miniszteri tanácsos, majd 1909-ben államtitkár lett. Hosszú éveken át vezette a (pénzügyminisztérium hitelügyi és költségvetési osztályát s rendkívül értékes munkásságot fejtett ki, különösen a kiegyezési tárgyalások során. Nagy része volt a közös kvóta Magyarországra eső terhének csökkentésében. 1911-ben belső titkos tanácsossá nevezte ki a király. A háború utolsó évében az Osztrák-Magyar Bank alkormányzója lett s az egyre súlyosodó pénzügyek romlásának lassításában nagy érdemeket szerzett. Az összeomláskor lemondott állásáról s visszavonult a közélettől. 1921-ben az állami jegyintézet alelnöki tisztségébe hívta meg a kormány, 1924-ben pedig az újonnan felállított Magyar Nemzeti Bank alelnöke lett, miután jelentős része volt a pénzügyi talpraállítás munkájában és sikerében. Az ország egyik legelismertebb közgazdasági és pénzügyi szakembere. Elnöke a Biztosítási Szaktanácsnak. Gróf Ráday Gedeon 1872-ben született Budapesten. Református, földbirtokos, nyugalmazott belügyminiszter. Atyja honvédelmi miniszter volt. Középiskoláit a bécsi Theresianumban végezte, majd a bécsi egyetemen jogtudományi államvizsgát tett. 1894-ben Pest vármegye szolgálatába lépett. Közigazgatási gyakornok, majd később szolgabíró volt. 1910 májusában Pest vármegye és Kecskemét város főispánjává nevezték ki. 1917 júniusában, a Tisza-kormány bukásakor mondott le tisztéről. 1914-ben főrendiházi tag lett. A szabadelvű párt tagja volt, később a munkapárthoz csatlakozott. 1917