1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A képviselőház - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Gróf Esterházy Móric - Esztergályos János

250 Gróf Esterházy Móric olca, Keresztény Gazdasági Párt) 1881-ben született Majkon. Római katolikus, földbirtokos, volt miniszterelnök. Jogi tanulmányait az oxfordi és a budapesti egyetemen végezte el. Beutazta egész Európát és hosszabb utazást tett Észak-Amerikában is. A világháborúban a szerb, majd az orosz fronton teljesített szolgálatot s többízben kitüntetitek. A politikai életbe 1906-ban kapcsolódott be, amikor a terebesi kerület pártonkívüli 67-es programmai képviselőjévé választotta. 1910-ben ugyanez a kerület küldötte be a képviselőházba. Tisza István gróf visszailépése után a király 1917 júniusában őt bízta meg kormányalakítással. Rövid ideig állott a kormány élén, csak két hónapig vezette az ügyeket, mert programját, a választójog megalkotását nem tudta keresztülvinni és ezért augusztus végén már átadta helyét Wekerle Sándornak. Az ö kormányában volt miniszter Vázsonyi Vilmos. 1918-ban tároanélküli miniszter lett. A király a Lipó^rend nagykeresztjével tüntette ki és belső titkos tanácsosai sorába emelte. Az összeomlás után visszavonult a politikai szerepléstől az 1931. évi általános választásig, amikor a tapolcai kerületben vállalt jelöltséget. Széleskörű puiblicisztikai tevékenységet folytat, úgy a belföldi, mint a külföldi lapokban sok cikke és több tanulmánya jelent meg. A képviselőházban több beszédével feltűnt és általános tiszteletnek örvend. Esztergályos János (Pécs, Szociáldemokrata Párt) 1873-ban született Dunaföldváron. Római katolikus, a Népszava felelős szerkesztője és kiadója. Az elemi istkola elvégzése után vasastanoncnak állt be s felszabadulásakor olasz 'és német gyárakban dolgozott. Hazatérve bekapcsolódott a vasmunkásmozgalomba. 1904-ben pedig, amikor az általános vasimunkássztrájk után minden gyár kizárta, Berlinbe ment s egy évig ott dolgozott. 1905-ben a Magyarországi Molnárok és Malommunkások Szövetsége titkárának választották meg. Három év múlva megvált állásától, Amerikába vándorolt és 1911-ben tért vissza. Előbb a Munkásbiztosító Pénztár végrehajtója lett, majd 1916-ban mint a kiadóhivatal vidéki szervezője, a Népszavához került. 1919-ben a pártvezetőség központi titkárságában dolgozott s 1922-ben Pécs második kerületében szociáldemokrata programmal nemzetgyűlési képviselővé választották. Éleshangú felszólalásai sokat foglalkoztatták a Házat. Az Eskütt-ügy tárgyalásáról emlékezetes ülésen őt is kivezették és (Ti