1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - Az örökösjogú főrendi családok képviselői - Gróf Széchenyi Aladár

70 a magyar békedelegáció munkájában. Magyarország egyik képviselője volt 1927-íben a genfi világgazdasági konferencián s azóta többízben képviselte Magyarországot nemzetközi gazdasági értekezleteken. 1918 óta áll az Országos Magyar Gazdasági Egyesület élén s működésével nagy lendületet vitt a gazdatársadalom mozgalmaiba. Az örökösjogú főrendi családok választották be a felsőházba. A költségvetési viták és a gazdasági javaslatok tárgyalása során gyakran szólalt fel a mezőgazdaság érdekei védelmében s beszédei mindig nagy figyelmet keltettek. Beválasztották á 33-as országos bizottságba is, amelynek ma is tagja. A kormányzó érdemei elismeréséül 1930-ban az I. osztályú magyar érdemkereszttel tűntette ki. A Magyar Nemzeti Bank főtanácsosa. Tagja az Országos Gazdasági Szakoktatási Tanácsnak, a Katolikus Vallási Alapokra Felügyelő Bizottságának; igazgatósági tagja a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének és a Gazdák Biztosító Szövetkezetének. Gróf Széchenyi Aladár 1862-ben született Bécsben. Római katolikus, földbirtokos. Fia néhai Széchényi Pál grófnak, az utolsó ipari, kereskedelmi és földművelésügyi miniszternek. Jogi tanulmányainak befejezése után sopronmegyei családi birtokára ment gazdálkodni. Már fiatalon, 25 éves korában, a törvényhozás tagja volt. 1887-ben választotta meg szabadelvű programmal a nagyatádi kerület. 1896-ban, ugyancsak a szabadelvű párt programmjával a vágvecsei kerületet képviselte. Bánffy Dezső miniszterelnöksége idején Szilágyi Dezsővel együtt kilépett a szabadelvű pártból és csak akkor tért vissza, amikor Széli Kálmán lett a miniszterelnök. A következő ciklusban a főrendiházba helyezte át politikai tevékenységét, de mindinkább eltávolodott a szabadelvű párttól. Az 1910-es választásokon Aradom kisebbségben maradt, rendkívül heves küzdelem után, politikai ellenfeíével, Tisza István gróffal szemben s később oly éles ellentétbe került vele, hogy párbajt is vívtak. Somogy vármegyében hosszú éveken. át nagyatádi Szabó Istvánnal együtt az ellenzék vezetője volt. A háborús Wekerle-kormány 1916-ban Somogy vármegye főispánjává nevezte ki, majd e megyének, valamint Baranya, Tolna vármegyének és Pécs városnak közélelmezési kormánybiztosa is lett. A forradalom kitörésekor megvált állásától és visszavonult birtokára. Irodalmi tevékenységet is folytatott. 1910-ben az egygyermek-rendszerről nagyobb értekezése jelent meg „Népesedés és nemzeti nagyság" címmel. A felsőházban nem egyszer részesítette kemény bírálatban a Bethlen-kormány politikáját.