1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - Az örökösjogú főrendi családok képviselői - Báró Fiáth Miklós dr. - Báró Fiáth Pál

61 Báró Fiáth Miklós dr 1879-ben született a veszprémvármegyei Aka községben. Római katolikus, miniszteri tanácsos. A középiskolát a székesfehérvári cisztercita főgimnáziumban végezte, egyetemi tanulmányait Pozsonyban és Kassán s a kolozsvári egyetemen avatták jogi és államtudományi doktorrá. Közpályáját 1904-ben mint tiszteletbeli aljegyző kezdte meg Veszprém vármegye szolgálatában. A vármegye akkori főispánja, Hunkár Dénes, 1926-ban maga mellé vette s mint főispáni titkár szolgált 1909-ig, amikor központi szolgálatra a belügyminisztériumba rendelték be. A kivándorlási osztályba került. Többízben tett nagyobb utakat Európában a kivándorlási kérdések tanulmányozására és hivatalos kiküldetésben Amerikában is járt. Tevékeny részt vett a kivándorlási törvény végrehajtásában. A tisztviselő-pálya különböző rendfokozatain végighaladva, 1935 januárjában, amikor a kivándorlási osztályt beolvasztották a közigazgatási rendészeti osztályba, őt bízták meg az osztály vezetésével, ugyanennek az évnek májusában pedig Kozma Miklós belügyminiszter megbízásából a vármegyei és községi osztály vezetését vette át s ma is annak élén áll. Tagja a Nemzeti Szövetségnek és a Közalkalmazottak Nemzeti Szövetségének. Báró Fiáth Pál 1850-ben született Vörösberényben. Római katolikus, belső titkos tanácsos, kamarás, nyugalmazott főispán. Gimnáziumi tanulmányait Kalksburgban, a jogot Pozsonyban végezte és ugyanott szerezte meg az ügyvédi oklevelet. 1873-ban Veszprém vármegye szolgálatába lépett mint aljegyző, később mint tiszteletbeli főjegyző 1875-ig teljesített szolgálatot. Mint dandár-parancsőrtiszt résztvett 1878-<ban a boszniai okkupációs hadjáratban. Tagja volt a főrendiháznak. Tagsága 1885-ben, a főrendiházi reform idején megszűnt, 1916-ban azonban ismét főrendiházi tag lett. 1897-ben báró Bánffy Dezső miniszterelnök előterjesztésére Fejér vármegye és Székesfehérvár város főispánjává nevezték ki. Tisztségét 1906-ig viselte s igen nagy érdemeket szerzett a város fejlesztésében. 1906-ban a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntette ki a király, 1908-ban pedig belső titkos tanácsossá nevezte ki. Az örökös jogú főrendi családok küldöttek be a felsőházba. Az 1935. évi országgyűlési választások után összeült