1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.
A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - Az örökösjogú főrendi családok képviselői - Báró Harkányi János
62 felsőházban ő töltötte be a korelnöki tisztét, magas kora ellenére fáradhatatlan buzgalommal s meleg ünneplésben részesült, amikor korelnöki székfoglalásában hálával adózva a Gondviselésnek, megemlékezett arról, hogy 60 évvel előbb, 1876-ban a főrendiház korjegyzője volt. Báró Harkányi János 1859-ben született Taktaharkányban, Zemplén vármegyében. Evangélikus. Földbirtokos, volt kereskedelemügyi miniszter. A hohenheimi gazdasági akadémia hallgatója volt, majd a hallei egyetemen végzett gazdasági tanulmányokat. 1882-ben átvette atyja és saját zemplénmegyei birtokának vezetését. Mintaszerű gazdálkodása csakhamar híressé vált. Ebben az időben alapította meg nagyhírű ménesét és versenyistállóját. Lovai nemcsak a turfon, hanem a külföldi versenyeken is kitűnő eredménnyel futottak. Janek Géza, sajátnevelésű zsokéja, egyike volt a leghíresebb versenylovasoknak és sok győzelmet szerzett a Harkányi színeknek. Közgazdasági pályáját Kornfeld Zsigmond bárónak, a Magyar Általános Hitelbank vezérigazgatójának oldalán kezdte meg a kilencvenes évek elején s mindinkább nagyobb tekintélyre tett szert. Rövid idő alatt a magyar iparvállalatok egész sorában foglalt helyet. 1896-ban került be először a képviselőházba mint a facseti kerület képviselője. A szabadelvűpárthoz tartozott s e programmal kerülete 1901-ben is megválasztotta, de 1902-ben lemondott megbízatásáról, mert mint a Magyar Cukoripar rt. elnöke, összeférhetetlenségbe került mandátumával. 1903-bain a király a főrendiház örökös tagjává nevezte ki s továbbra is résztvett a politikai életben. A nemzeti munkapárthoz csatlakozott. Széleskörű közgazdasági tevékenysége a vezető politikai körök figyelmét is felkeltette s 1913-ban, bár nem tartozott az aktív politikusok közé, a Tisza-kormány kereskedelemügyi minisztere lett. Állásában sokoldalú munkásságot fejtett ki, gondos őre volt a magyar kereskedelemnek és iparnak, különösen a háború idején, amikor a hadseregszállításoknál kellett megvédenie a magyar érdekeket Ausztriával szemben. Tárcájától 1917-ben vált meg, Tisza István grófnak a miniszterelnökségről történt lemondásával egyidőben. Azóta egyik vezető egyénisége a magyar közgazdasági életnek. Elnöke a Magyar Általános Hitelbanknak, alelnöke a Gaoz és Társa Danubius rt-nak, igazgatósági tagja az Első Magyar Általános Biztosító rt-nak s még sok vállalat igazgatóságában foglal helyet.