1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

vitéz nagybányai Horthy Miklós Magyarország kormátr^óia az 1935 április 27-ére egybehívott országgyűw * április 30-án a következő beszéddel nyitotta meg: A nemzet ősi erényeibe vetett bizalommal és hazafias örömmel üdvözlöm az országgyűlés tagjait. Az országgyűlés tanácskozásai a nemzetközi helyzet igen mozgalmas és jelentőségteljes időszakában kezdődnek meg. A 'békeszerződések által teremtett politikai és gazdasági viszonyok nemhogy előre vitték volna az emberiséget az együttműködés és a fejlődés útján, de még jobban szétválasztották. Az egyoldalúan megállapított, erőszakkal kikényszerített békeszerződéseket nem lehet észszerűen békeszerződéseknek nevezni. A lelkek megnyugvása és békéje, a jólét nyugalma és a népek között a szeretet unalma csak akkor következhetik be, ha a nemzetek és különösen a nagyhatalmak végre elszánják magukat arra, hogy a megegyezéses béke útjára lépjenek. A közelmúlt világégés véres emlékeinek hatása alatt ki gondolhatna ma komolyan háborúra és ki akarna újabb mérhetetlen katasztrófákat felidézni? Ám a béke fenntartása, az igazi ibéke (megvalósítása érdekében lehetővé kell tenni, hogy a népek egymást megbecsülve, kölcsönös megértésiben és szeretetben éljenek egymás mellett, mint az igazságra alapított nemzetközi társadalomnak szabad és egyenjogú tagjai. A bizalmatlanság, nyugtalanság és visszavonás okozta általános gazdasági és szociális válság még mindig fennáll és — sajnos — még ma is lehetetlenné teszi hazánk számára, hogy minden erejével a jövőt építő munkához fogjon. A társadalom, a nemzet s a kormány erőfeszítéseinek túlnyomó részét állandóan az az igyekezet tartja lekötve, hogy a nemzet hajóját, a veszélyes szirteket kikerülve, a hullámok fölött tudjuk tartani. Ez az igyekezetünk — hála a nemzet sorsa fölött őrködő Gondviselésnek és népünk ősi erényeinek — mindezideig sikerrel járt s bár a nemzeti társadalomnak súlyos szenvedéseket kellett elviselni, a világválság magyarországi 'kihatásaival szemben a nemzet mindezideig csorbíthatatlan ellenálló erőt tanúsított. Nemcsak hogy megőrizte lelki egyensúlyát, fenntartotta a belső trendet, nyugalmat és a legsúlyosabb viszonyok közepette sem vesztette el a jobb jövőbe vetett hitét, de a gazdasági és társadalmi nehézségek ellenére is meg tudta teremteni az eljövendő békés és termékeny kibontakozás előfeltételeit. A vezető európai államokban mindjobban megerősödik az a belátás, hogy a nemzetek egymás közötti viszonyában kiegyensúlyozott és szilárd helyzetet kell teremteni. A gazdasági élet általános válsága is összefogásra indít s azt a reményt kelti, hogy talán a közös nyomó-