1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A református, az ágostai hitvallású evangélikus és az unitárius egyház egyháznagyjai és főhivatalnokai - Dr. Ravasz László

38 Nagy irodalmi működése és kiváló szónoki képessége hamarosan ismertté tette nevét. 1904-ben esperes lett, 1911-ben pedig a tiszántúli egyházkerület püspökévé és Debrecen lelkészévé választották. Rendkívül tevékeny szelleme a református egyházi és társadalmi életnek csaknem miniden vonatkozásában éreztette hatását. Alapítója s ma is elnöke az Országos Református Lelkészegyesületnek. Résztvett a debreceni egyetem, különböző fiú- és leányárvaházak, a háború alatt létesült Ottó hadiárvaház, a diakonissza-képző intézet, a debreceni leánygimnázium alapításában. Főrendiházi beszédei is nagy hatást keltettek. A háború alatt a református tábori lelkészet felügyelő püspöke volt s végigjárta a román, orosz és olasz harcteret. Nagyszámú egyházi, egyházjogi és politikai cikkén kívül nagyobb munkái is megjelenitek. Főbb művei: Az új református egyetemes énekeskönyv; „Elég nekem az Isten kegyelme" prédikációs kötet; „Próbáitatások idejéből" című korrajz. 1924-ben Amerikában járt s nagyértékű alapítványt hozott az ottani hívektől a debreceni kollégiumnak. Sokat foglalkoztatta a politikai életet új politikai irány alapjaként 1929-ben kidolgozott tizenkét pontból álló programja, amelyet azonban Bethlen István gróf nem tett magáévá. Emiatt nézeteltérés támadt közöttük, ami egy év múlva simult el, Bethlen István gróf debreceni látogatása alkalmával. 1930-ban lord Rothermerènél tett látogatást, aki a lelkész-özvegyek otthona részére nagyösszegü adományt juttatott kezéhez. Püspöki működésének húszéves jubileumán a kormányzó érdemeinek elismeréséül az I. osztályú Magyar Érdemkeresztet adományozta számára. Az Országos Bethlen Gábor Szövetség elnöke és sok felekezeti és társadalmi egyesület tisztségének viselője. Dr Ravasz László (A dunamelléki református egyházkerület püspöke) 1882-ben született Bánffyhunyadon. Középiskoláit Kolozsvárott, teológiai tanulmányait pedig Kolozsvárott és Berliniben végezte. Már mint teológus magára vonta az érdeklődést „Aisthesis" című munkájával. Szerkesztette az „Egyetemi Lapok"-at is. 1903-ban segédlelkész és püspöki titkár lett Kolozsvárott. 1905-ben Berlinben folytatta tanulmányait s itt írta meg „Schopenhauer esztétikája" című nagysikerű művét. 1907nben tanár lett a kolozsvári református teológiai fakultáson. Tanársága idején rendkívül kiterjedt irodalmi munkásságot fejtett ki. Egymás után jelentek meg nagyobb munkái, melyek közül jelentősebbek: „Bevezetés a gyakorlati teológiába" (1907), „Ez ama Jézus" (1910), „Böhm Károly esztétikája"