1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A református, az ágostai hitvallású evangélikus és az unitárius egyház egyháznagyjai és főhivatalnokai - Farkas István

39 (1913), „A. gyülekezési igehirdetés elmélete" (1915), „Látások könyve" (1917). Emellett szerkesztette a Protestáns Szemlét, majd a Református Szemlét, alapította és szerkesztette „Az Üt" című folyóiratot. 1918-ban egyházkerületi főjegyzővé választották. A megszállás alá került Erdély küzdelmeinek egyik vezető szelleme volt. 1921-ben a budapesti Kálvin-téri templom lelkészévé választották s még ugyanabban az évben a püspöki méltóságba emelték. Csakhamar megszerezte a főváros protestáns társadalmának tiszteletét, szónoki ereje mély hatással volt egyháza életének bensőségesebbé tételére s nagy esztétikai tudása és irodalmi működése hamarosan megnyitották előtte a tudós- és íróvilág előkelő helyeit. 1921-ben adta ki „Gondolatok", 1923-foan pedig „Orgonazűgás" című műveit; azóta több kötete jelent meg, nagyrészt essay-k és beszédek vannak összegyűjtve bennük. Az „egyke" elleni küzdelem lelkes apostola, írásaiban s prédikációiban a történelmi egyházak közötti béke hirdetője. Tiszteletbeli tagja a Magyar Tudományos Akadémiának, elnöke a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságinak, tagja a Kisfaludy Társaságnak. Tulajdonosa a Corvin-láncnak s tiszteletbeli doktora több egyetemnek. A kormányzó 1935 március 17-én az egyházkormányzat és a hitélet terén szerzett érdemei elismeréséül az I. osztályú Magyar Érdemkereszttel tűntette ki. Farkas István (A tiszáninneni református egyházkerület püspöke) 1879-ben született Tiszabercelen, Szabolcs megyében. Iskoláit Sárospatakon végezte. A teológiai akadémiai tanulmányok elvégzése után egy évig a sárospataki főiskolán volt senior és segédtanár, azután Miskolcra, Kun Rertalan püspök mellé került mint segédlelkész és titkár. 1905-től 1912-ig a ládháza-mezőnyéki, 1912-től pedig mindmáig a miskolci gyülekezet lelkésze. 1923 óta az alsóborsodi református egyházmegye esperese, de már előbb tanácsbírő és főjegyző lett. Huszonötéves lelkészi jubileumán a kormányzó kormányfőtanácsossá nevezte ki. 1932-ben a tiszáninneni református egyházkerület püspökévé választotta. Az egyházi irodalom minden ágát műveli. Egyházi beszédei összegyűjtve is megjelentek. Nemrégiben jelent meg a „Magyar fajta védelméről" szóló füzete. Az egyetemes konvent, az országos zsinat tagja, Miskolc város törvényhatósági bizottságának örökös tagja. Az Országos Református Lelkészegyesület alelnöke.