1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A képviselőház - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Vitéz Kenyeres János - Kenyeres K. Miklós

296 Vitéz Kenyeres János (Karcag, Nemzeti Egység Pártja) 1889-ben született Nagyszalontán. Református, földbirtokos, nyugalmazott huszárőrnagy. A középiskolát Pozsonyban végezte el, azután katonai pályára ment. A háború idején majdnem valamennyi harctéren .szolgált és súlyosan megsebesült. Vitéz magatartásáért kilenc ízben tüntették ki. 1919 májusában ő volt a gyöngyösi ellenforradalom vezetője, amiért halálra ítélték. Halálos ítélete a Vörös Újságban és a Népszavában is megjelent. Mint huszárőrnagy 1930-ban nyugalomba ment, azóta birtokán gazdálkodik. 1931 áprilisában, Csontos Imre halála után, időközi választás során választotta meg a karcagi kerület egységespárti programmal országgyűlési képviselővé. A múlt ciklusban a költségvetési viták során és más alkalmakkor is, főként a gazdatársadalom és a mezőgazdasági munkások erdekében szólalt fel. A gazdasági kérdésekről előadást tartott s számos szakcikke jelent »meg a Köztelekben, az Állattenyésztők Lapjában és más gazdasági szaklapban. A Hússertéstenyésztők Országos Egyesületének igazgató-választmányi tagja, díszelnöke a karcagi Frontharcosok Egyesületének és a Levente Egyesületnek, tagja az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek, az Űrlovasok Szövetkezetének és még sok egyesületnek. Kenyeres K. Miklós (Beregszász, pártonkívüli) 1895-ben született Aknasugatagon, Máramaros vármegyében. Evangélikus, műszaki tanácsos. Az 1912—13. tanév első felében beiratkozott a budapesti műegyetemre, először rendkívüli, majd a második felében rendes hallgatóul. A műegyetemen töltött két év után a közbejött háború miatt csak az 1918—19. tanév második felében folytathatta tanulmányait mint harmadéves hallgató. Ettől az időtől állandóan Budapesten lakott. Az 1920-as évek elején a honvédelmi minisztérium anyagbeszerző osztályán volt alkalmazásban és 1922-ből származó budapesti bejelentő lapján mint Capp tábornok titkára szerepelt. Az Egységes Párt Esterházyutcai klubhelyiségében már a Gömbös-kormány alakulását megelőző esztendők során ismételten megfordult és igyekezett politikai összeköttetéseket szerezni. Akkoriban különösen szénkérdéssel foglalkozott s egy időben előadást is tartott. Régebben szénbányát is bérelt a salgótarjáni szénmedencében, de ez a vállalkozása balul ütött ki.