1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.
A képviselőház - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Dr. Gergelyffy András - vitéz Gömbös Gyula
263 a pótlásügyi főnökségnél Bécsben teljesített szolgálatot. Ezidőben írta feltűnést keltő tanulmányát „Die ungarische Armee" címen, melyben az önálló magyar hadsereg szükségességét fejtegette, majd később, 1918 júliusában, amikor már számolt a forradalom veszélyével, a „Was ist zu tun?" című tanulmányát, mellyel az intézőkörök figyelmét hívta fel a forra dalom megelő zése érd ekében szükségesnek tartott intézkedésekre^. A forradalom kitörésekor haza""vëzënyelték es eiószor a honvédelmi minisztériumba, majd Ballá Aladár akkori zágrábi követ mellé került, tekintettel nyelvismereteire, mint katonai attasé. 1918 végén ismét a honvédelmi (hadügy-) minisztériumban működött, ahol a hadműveleti osztály „Balkán"csoportját vezette, d e elejétől fogva bizalmatlan volt K árolyi Mihály kormányával szemben. Erre az időre esik első nyilvános fellépései ~amíkor a Bartha Albert hadügyminiszter lemondását követelő forradalmi elemekhez bátorhangú és erélyes szózatot intézett a minisz- , térium erkélyéről. 1919 januárjában belépett a Magyar Országos Véderő Egyesületbe, amely Károlyi Mihály ellen mondott éleshangú beszédének hatása alatt elnökévé választotta. Ebben a minőségében az ország ellenforradalmi megszervezésén fáradazott és összeköttetésbe lépett Bethlen István gróffal. Ebben a működésében az sem zavarta meg, hogy Böhm Vilmos hadügyminiszter — a MOVEszervezkedés meggátlása céljából — áthelyeztette és inkább nyugdíjaztatta magát, de munkáját nem hagyta abba. Amikor 1919 februárjában letartóztatását re ndelték el, Bécsbe tette át működése ^színhelyét, ahol Bethlenlstván gróf irányítása mellett a bécsi komité megszervezésén munkálkodott. Ugyanitt megindította a „Magyar Futár" című ellenforradalmi hetilapot. A kommün első napjaiban Belgrádba utazott, ahol a kommunizmus megdöntésére irányuló terveket beszélte meg. Innen ment azután Szegedre, ahol az ellenforradalom megszervezésében tevékeny részt vett és mindkét nemzeti kormányban mint hadügyi államtitkár működött. Ebben a pozíciójában, és mint az A. B: C. katonai előadója is, vezető szerepet vitt a nemzeti hadsereg megteremtésében. 1919 júliusában francia nyomásra el kellett hagynia Szegedet és Bécsbe indult. Útközben érte a vörös uralom bukásának híré, mire érintkezésbe lépett a nyugatmagyarországi ellenforradalmi szervezetekkel. Bécsben, mint a szegedi kormány katonai és politikai meghatalmazottja, résztvett az ott folyó tanácskozásokon és a haladéktalan bevonulást sürgette. A Peidl-kormány eltávolítása után azon fáradozott Budapesten, hogy Friedrich István miniszterelnök és a szegedi kormány között egységet hozzon létre. Augusztus végén mint vezérkari tiszt, ismét a hadseregben kapott beosztást és egyben folytatta a MOVE és más keresztény társadalmi organizációk szervezését. 1920 tavai szán fellépett képviselőnek és egyhangú mandátumot kapott „Török-, "szentmiklóson a kisgadapárt programjával. Az első nemzetgyűlésen az agrárpolitika s az ellenforradalmi gondolat egyik legmarkánsabb
