1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A Habsburg-Lotharingiai-család teljeskorú tagjai - Albrecht királyi herceg

22 sítette. A legmagasabb elismerésben részesült a német császár részéről is, aki érdemeit a gyémántos I. osztályú vaskereszttel és az I. osztályú Pour le Mérite érdemrenddel jutalmazta. Az összeomlás után egyidőre Svájcba költözött, de a kommün (bukása után visszatért Magyarországba s azóta maga vezeti magyaróvári híres mintagazdaságát s megmaradt egyéb uradalmait. Kilenc gyermeke közül hat leánya és fia — Albirecht főherceg él. Tagja volt a régi főrendiháznak is, de a törvényhozás munkájában sohasem vett aktív részt. 1926-ban, az első országgyűlés ünnepélyes megnyitásán, szakítva a családi tradícióikkal, fiával együtt díszmagyarban jelent meg. Izabella főhercegasszonyt, aki 1931-ben halt meg, nem a Habsburgok temetkezési helyén, a bécsi Kapucinus-zárda kriptájában, hanem kívánsága szerint, a budai koronázó Mátyás-templomban, az Árpádházi királyok hamvai mellé helyezték örök nyugalomra. Albrecht királyi herceg 1897-ben született Badenben, Bécs mellett. Frigyes királyi herceg és néhai Croy-Dülmen Izabella hercegnő fia. Pozsonyban nevelkedett s ugyanott vizsgázott magyar iskolákban. A gimnáziumi érettségi után katonai tanulmányokat végzett és 1916-ban hadnagy lett a vadászoknál. Első nyilvános szereplése 1913-ban volt, amikor a király kívánságára ő nyitotta meg a pozsonyi egyetemet. Harctéri szolgálatának nagyobb részét az olasz fronton teljesítette s több ütközetben kitűnt, amiért sok elismerésben részesült, többek között a bronz vitézségi éremmel, a hadiékítményes III. osztályú vaskorona-renddel tüntették ki. 1918 tavaszán nevezték ki főhadnaggyá. Az összeomlás után rövid időre magyaróvári birtokára vonult vissza. Beiratkozott a gazdasági akadémiára, később pedig követte atyját Svájcba, ahol azonnal felvette az érintkezést a vörös uralom megdöntésén fáradozó magyar ellenforradalmi körökkel. A diktatúra bukása után hazatért és folytatta gazdasági tanulmányait. Rendkívüli közvetlenséggel vett részt a gazdász-ifjúság egyesületi életében s erőteljesen támogatta működésüket. Az akadémia elvégzése óta Budapesten él és buzgó munkása majdnem minden hazafias és jótékonysági mozgalomnak. Tiszteletbeli elnöke az Ifjúsági Vöröskereszt Egyesületnek, amelynek működését a legnehezebb viszonyok között fellendítette s amelyet az ifjúság bevonásával jelentősen kibővített, kormányzó-elnöke az Országos Gyermekvédő Ligának, védője a Cserkész Szövetségnek. A magyar sportéletnek is áldozatkész munkása. Elnöke a Magyar Vívó Szövetségnek és a Magyar Evezős Szövetségnek; védnöke a Magyar Üszó Szövetségnek és a Budapesti Budai Torna Egyletnek.