1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A Kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Vészi József

169 Vészi József 1858-ban született Aradon. Izraelita, nyugalmazott miniszteri tanácsos, író, a Pester Lloyd főszerkesztője. Főiskolai tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte. A bölcsészeti kar hallgatója volt, de már 19 éves korában hírlapíró lett s német és magyar lapokba dolgozott. írói készsége és képzettsége gyorsan vitte előre pályáján. 1894-ben már főszerkesztője volt a Pesti Naplónak, két évvel később pedig megalapította a Budapesti Napló című napilapot, amelynek szintén főszerkesztője lett. Éveken át jelentek meg ebben a lapban (v) jegyű vezércikkei. 1899-ben kapcsolódott be az aktív politikai életbe, amikor a szászsebesi kerület szabadelvűpárti programmal országgyűlési képviselővé választotta. Három cikluson át volt a képviselőház tagja, két cikluson át — ugyancsak szabadelvűpárti programmal — a főváros harmadik kerületét képviselte. Mandátumáról 1905-ben mondott le, amikor a Fejérváry-kormány a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetésével bízta meg. Ekkor nevezték ki miniszteri tanácsossá. 1906 áprilisában, amikor a koalíciós kormány megalakult, állásától megvált s Berlinbe költözött, ahol a Jungungarn című folyóiratot szerkesztette, de emellett öt magyar lap levelezője is volt. 1911-ben tért vissza Budapestre. Egy ideig a Budapester Pressét szerkesztette, 1913-ban pedig főszerkesztője lett a Pester Lloydnak, amelynek korábban is munkatársa volt. Vezetése alatt a Pester Lloyd hatalmas arányokban fejlődött s Közép-Európa számottevő orgánuma lett. Több mint félszázadot töltött eddig a hírlapírás terén, hosszú időn át elnöke volt a Budapesti Újságírók Egyesületének. Kormánymegbízásból többször vett részt külföldi tárgyalásokon. 1928-ban mint Magyarország egyik delegátusa vett részt a Népszövetség tanácsülésén és éles harcot vívott a kiantant képviselőivel amiatt, hogy a magyar sajtótermékek elől elzárják határaikat. A kormányzó 1927-ben nevezte ki felsőházi taggá, ugyanakkor, amikor 50 éves hírlapírói jubileumát ünnepelték. A szépirodalomban is komoly sikerei voltak. Első önálló munkája két kötet lírai költemény volt, az egyik „A bánat dalaiból", amely 1879-ben, a másik a Traviata, dalok egy tévedt nőhöz", amely 1881-ben jelent meg. Kiemelkedő, nagyobb munkája még: Mese a boldog munkásról (1900), Hiénák Jókai sírján (1904). Lefordította német nyelvre Katona „Bánk bán"-ját, amely az ő fordításában került Berlinben színpadra. írói munkásságának elismeréséül 1929-ben a Corvin-koszorúval tüntették ki. Tagja az Országos Magyar Idegenforgalmi Tanácsnak, a Magyar Külügyi Társaság elnöki tanácsának.