1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A Kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Vida Jenő

170 Vida Jenő 1872-ben született Budaçesten. Izraelita, a Magyar Általános Kőszénbánya rt. alelnökvezérigazgatója. A budapesti kereskedelmi akadémia elvégzése után, 1889-ben az akkori Grunwald és Társa, ma Leipziger Vilmos-cég szeszipari vállalat kötelékébe lépett. Rövid néhány hónapi működés után cége a Keletre küldte azzal a feladattal, hogy ott a magyar szesztermelésnek piacot teremtsen. Első útjának sikere után gyakrabban kereste fel cége megbízásából a Kelet főbb kereskedelmi empóriumait, idehaza pedig, rendes hivatali elfoglaltsága mellett, főnökének bizalmas ügyeit intézte és cégének a hatóságokkal való érintkezését közvetítette. Az 1896. évi országos millenáris kiállításon résztvett a magyar szeszgyárak kiállításának rendezésében. 1897-ben meghívást kapott a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulathoz, amely akkoriban vette üzembe a tatai szénbányászatot. Rövid idő múlva cégjegyzővé, majd igazgatóvá nevezték ki, 1914-ben pedig a vállalat vezérigazgatója lett. Működésének idejére esik több új iparág bevezetése. Elsőként honosította meg a karbidgyártást Magyarországon és legnagyobbrészt az ő kezdeményezésének köszönhető az ipari robbanóanyagok, a porcelíán, a kőedény és sok más iparcikk belföldön való előállításának megkezdése is. Az ő érdeme, hogy a felsőgallai cementgyár a háború folyamán felvehette teljes üzemét s ezzel nagy szolgálatot tett a hadvezetőségnek. A háború során megszervezett Országos Központi Árvizsgáló Bizottság elnöki tanácsában, nemkülönben a szén elosztásával megbízott Országos Szénbizottság vezetőségében foglalt helyet és tevékenyen közreműködött annak munkájában. Vállalata az ő kezdeményezésére, a bányamunkások élelmezésének megkönnyítése érdekében, a háború folyamán mezőgazdasági birtokokat vásárolt és bérelt és ezeken magasszínvonalú gazdasági üzemeket rendezett be. 1918-ban vállalatát bekapcsolta az UrikányZsilvölgyi Magyar Kőszénbánya rt-ba és az Urikányival érdekeltségi viszonyban levő egyéb vállalatokba. Ugyanakkor a Magyar Általános Hitelbank igazgatóságának tagjává választották, majd utóbb a végrehajtóbizottság tagja is lett. Ezidőszerint a vezetése alatt álló vállalatok hivatáskörébe kapcsolódó minden fontosabb testületnek tagja és tevékeny részt vesz ezeknek vezetésében. Tiszteletbeli elnöke a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének, az Országos Iparegyesületnek, elnöke a Magyar Bánya- és Kohóvállalatok Egyesületének, tagja a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának, az Országos Ipartanácsnak. A kormányzó a közügyek terén kifejtett munkálkodásának elismeréséül 1922-ben gazdasági főtanácsossá nevezte ki, 1935 áprilisában pedig az I. osztályú Magyar Érdemkereszttel tüntette ki. Díszpolgára Komárom városnak s Alsógalla, Bánhida, Felsőgalla, Tatabánya és Vértessomló községeknek.