1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.
A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A Kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Szijj Bálint - Báró Szterényi József
165 Szijj Bálint 1868-ban született Nagyigmándon, Komárom vármegyében. Református, kisgazda. Az elemi iskolát falujában végezte el s már ifjú korában földműveléssel foglalkozott. Községe életében régóta szerepet visz, a képviselőtestületnek már 1902-ben tagja volt, 1904-ben pedig tagja lett a vármegye törvényhatósági bizottságának is. A háború alatt községének bírája volt s erősen kivette részét a politikai életben, a gazdakörök és szövetkezetek szervezésében. Szövetkezeti elismerő oklevelet is szerzett, a mintagazdaság vezetésében tanúsított odaadó szorgalmáért pedig mintagazda-oklevelet kapott. 1910-ben az általános választások során kisgazdapárti programmal jelöltséget vállalt, azonban kisebbségben maradt. 1920-ban a nagyigmándi kerület kisgazdapárti programmal beválasztotta az első nemzetgyűlésbe, ahol kitűnt a földreform tárgyalása során mondott beszédével. A második nemzetgyűlésben is régi kerületét képviselte, az első országgyűlési választások során azonban betegsége miatt nem lépett fel. A felsőházban ugyancsak mezőgazdasági kérdésekkel s a falu kultúrájának emelésével foglalkozott. 1928-ban községe díszpolgárává választotta meg, 1930 októberében pedig Békésen,, a Független Kisgazda- és Földművespárt alakuló ü lé sén a párt elnökéve választották. Báró Szterényi József 1861-ben született Lengyeltótiban. Református, belső titkos tanácsos, nyugalmazott kereskedelemügyi miniszter. A középiskolát Budapesten, egyéb tanulmányait külföldön végezte. Hajlamai a hírlapíró-pályára vonzották. Egyideig á fővárosi lapoknál dolgozott, majd Brassóban magyar lapot alapított és azt 1889-ig szerkesztette. Az erdélyi magyarság minden társadalmi és politikai mozgalmában jelen c'ís rés/e volt és résztvett a román váanháború után az erdélyi ipar megszervezésében. Baross Gábor 1889-ben erdélyi iparfelügyelővé nevezte ki, egy év múlva pedig az akkor újonnan szervezett kereskedelemügyi minisztériumba került. Rendkívül tevékeny munkásságot fejtett ki ügykörében. Nevéhez fűződik a háziipar országos megszervezése és az ipari szakoktatás szervezése is. Az első nemzetközi munkásvédelmi konferencián, 1890-ben, ő képviselte Magyarországot. 1899-ben miniszteri tanácsossá nevezték ki, 1905-ben a minisztérium adminisztratív, egy évre rá pedig, Kossuth Ferenc mellett, a minisztérium politikai államtitkára lett. Brassó mandátumával foglalt helyet a parlamentben, amelynek az összeomlásig tagja
