1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.
A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A Kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Báró Szurmay Sándor
166 volt. Az 1906—1907. években lefolyt kiegyezési tárgyalások idején a kormánybizottság magyar elnöke volt. Az első Wekerle-kormány lemondásakor megvált államtitkári állásától. 1918 januárjában, Wekerle háborús kormányában a kereskedelemügyi tárcát vállalta s igen sokat fáradozott a nagy küzdelem ipari megerősítésében. A bukaresti béketárgyalásokon ő képviselte a magyar kormányt és a szerződés egyik aláírója. 1918 áprilisában, a Wekerle-kormány lemondásakor, kormányalakítással bízták meg, ami azonban a Károlyi-párt magatartásán meghiúsult. A Károlyi-uralom az elsők között internáltatta és a kommün bukásáig raboskodott. Az első nemzetgyűlésben pártonkívüli programmal, Budapest VIII. választókerületét képviselte. Tagja volt a második nemzetgyűlésnek is, de munkásságának javarésze a takarékossági bizottság működési körébe esett s nagyban hozzájárult a szanálás sikeréhez. A kormány felkérésére vállalta a békeszerződésből folyó pénzügyi tárgyalások vezetését a külföldi államokkal. A volt monarchia közös vagyonának likvidálását intézte és Magyarország részéről választott bíró volt. Ő volt a kormány megbízottja az optánsügyben és gróf Apponyi Alberttel együtt képviselte az országot a Népszövetségnél. A gazdasági életben tekintélyes szerepet tölt be. Igen széleskörű irodalmi múltra tekint vissza. Mintegy száz szakmunkája jelent meg, közülük sokat francia és német nyelvre is lefordítottak. Emellett úgyszólván állandó munkása a napisajtónak. Kodifikátori munkássága is igen gazdag. Legnagyobb alkotása az ipartörvény módosítása. Legnagyobb munkája Magyarország gyáriparának ismertetése húsz kötetben. Nemzetközi vonatkozásban is elismert tekintély. Elnöke volt s ma tiszteletbeli elnöke a Brüsszelben székelő Institut International des Classes Moyennesnek, öt év óta elnöke az Interparlamentáris Unió gazdasági és pénzügyi szakosztályának. Tulajdonosa a vitézségi érem szalagján adományozott Ferenc József-rend lovagkeresztjének, az I. osztályú magyar hadi polgári érdemkeresztnek, az I. osztályú német vaskeresztnek, az olasz Szent Móric- és Lázár-rend nagy tisztikeresztjének és sok más külföldi kitüntetésnek. Marosvásárhely, Pécs és Rákospalota díszpolgára. i Báró Szurmay Sándor 1860-ban született Boksánbányán, KrassóSzörény vármegyében. Római katolikus, nyugalmazott gyalogsági tábornok és honvédelmi miniszter. A Ludovika Akadémia elvégzése után a lugosi honvédgyalogezredben kezdte meg katonai szolgálatát. 1889-től mint vezérkarhoz beosztott főhadnagy, Budapesten szolgált a IV. hadtestparancsnokságnál, 1891-től a vezérkar hadműveleti és vasúti irodájában Bécsben működött, 1892-től pedig mint százados, a honvédelmi minisztériumban teljesített szolgálatot. 1898-ban őrnaggyá lépett elő s mint zászlóaljparancsnok Nagyváradra került,