1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - Szervezetek és intézmények által választett felsőházi tagok - Dr. Berecz János - Dr. Berzeviczy Albert

119 oktatásügy vezetését vette át. 1887-ben államtitkár lett s ennek az évnek őszén megtartott országgyűlési választásokon Lőcsén egyhangúlag választották meg képviselővé. Mint államtitkár résztvett az egyházpolitikai javaslatok előkészítésében. 1890-ben Budapest VIII. kerülete választotta meg, amelyet egymásután hat cikluson át képviselt. 1894-ben az első Wekerle-kormánnyal együtt ő is lemondott államtitkári állásáról. 1895 elején a képviselőház alelnökévé választották, 1896 áprilisában pedig a király valóságos belső titkos tanácsosainak sorába emelte. Még ebben az évben megválasztották az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának alelnökévé. Az 1896 őszén összeült országgyűlés képviselőháza ismét megválasztotta alelnökévé, méltóságáról azonban 1898 decemberében leköszönt. Az ezután következő években főként a delegációban és a magyar-horvát bizottságban fejtett ki érdemes munkásságot s fokozott mértékben folytatta soha abba nem hagyott eszétikai műtörténeti és publicisztikai működését. Esztétikai és történelmi tanulmányai, kultúrtörténeti monográfiái és útirajzai ekkor már az író- s tudósvilágban is rendkívül tekintélyes helyet biztosítottak számára. 1899-ben a Kisfaludy-Társaság, néhány évre rá a Magyar Tudományos Akadémia is tagjává választotta. 1903-ban a király a gróf Tisza István-kormány vallás- és közoktatásügyi miniszterévé nevezte ki. Miniszterségéhez a népoktatásügyi reform terén jelentős kezdeményezések fűződnek. 1905 nyarán, amikor Tisza István gróf az ellenzéki koalíció nagy választási győzelme után megbukott, Ő is megvált tárcájától s egyidőre teljesen visszavonult a politikai élettől. Munkásságát főként a Magyar Tudományos Akadémiának szentelte, amely ugyanebben az évben elnökévé választota meg. A politikai élettel csak a régi 67-es pártból alakult Nemzeti Társas Kör révén maradt távoli kapcsolat ban, de 1910-iben, a ikoalíció bukása után, amikor ez a kör politikai párttá alakult és éppen az ő indítványára a nemzeti munkapárt nevet vette fel, Budapest II. kerülete újból beküldőtte a képviselőházba, amely megalakulásakor elnökévé választotta. Másfél éven át töltötte be e tisztét, 1911-ben azonban lemondott, mert nem tudott boldogulni a katonai javaslatok elleni obstrukcióban megnyilvánult pártszenvedélyeikkei szemben. Ettől az időtől politikai működése főként a külügyi kérdések körében mozgott. A lefegyverzés kérdésének kitűnő ismerője. Több mint tíz éve állandóan napirenden tartja ezt a kérdést az Interparlamentáris Unió ülésein s nagy felkészültséggel mutat rá minden esetben arra a tarthatatlan helyzetre, hogy rníg Magyarország teljesen leszerelni kényszerült, szomszédai fegyver kezesüket szakadatlanul folytatják. Az 1924-ben Genfben tartott konferencián nagy sikerrel utasította vissza a román delegátusoknak előretörését Magyarország ellen. Elnöke az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának, alapítója a Corvin Mátyás Irodalmi Társaságnak, amely a magyar-olasz kultúrkapcsolatok megerősítését szolgálja. Március 15-ének nemzeti ünneppé való nyilvánítása s a kormányzó tízéves működésének jubileuma alkalmából mondott felsőházi beszéde nemcsak a szorosan vett politikai életben, hanem általában feltűnést