1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A képviselőház - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Dr. Fábián Béla

255 désének rendezését. 1931-ben újból régi választókerülete küldte a Házba, de időközben, 1932-ben kilépett az egységespártból és az agrárképviselők tömörülését fokozott lelkesedéssel sürgette. Pártonkívüli pártállását féltékenyen őrizte és a legutóbbi általános választáson mint pártonkívüli ellenzéki agrár képviselőjelölt jutott egyhangúan mandátumhoz. Érdemeinek elismeréséül Szikszó, Aszaló, Alsóvadász és Halma nagyközségek díszpolgárrá választották meg. Abaúj-Torna vármegye Gazdasági Egyesületének örökös tiszteletbeli elnöke. Tagja az OMGE elnöki tanácsának és igazgatóválasztmányának. Az Országos Bethlen Gábor Szövetség társelnöke. Dr Fábián Béla (Budapest-környék, Független Nemzeti Demokrata Párt) 1889-ben született Tállyán. Izraelita, nyugalmazott törvényszéki bíró, ügyvéd. Jogi tanulmányait a bécsi és budapesti egyetemen végeszte. Ügyvédjelölt korában elnöke volt az Országos Ügyvédjelölt Szövetségnek. Ebben az időben irodavezetője volt Vázsonyi Vilmosnak, akinek rövidesen legbizalmasabb embere lett. 1915-ben a Mollináry-ezreddel vonult a harctérre. A lembergi előnyomulásnál sebesülten fogságba jutott és Taskendbe került. 1916-ban, amikor a fogolytábort látogató svéd bizottság előtt feltárta a hadifoglyok tömeges halálozásának okait, büntetésből Kelet-Szibériába vitték. A fogolytáborban a Priarnurje (Amur-vidék) című napilapot és a Fogolyvasárnap című képes hetilapot szerkesztette. 1918 februárjában több társával együtt megszökött és hazatérve erős propagandát indított a bolsevizmus ellen. A kommün idején egyike volt az első letartóztatottaknak, több héten át raboskodott a Markó-utcai fogházban és a gyűjtőfogházban. 1920-ban székesfővárosi törvényhatósági bizottsági tag lett, 1922-ben pedig a pestkörnyéki kerületben, mint a demokratapárt listavezetője, kapott mandátumot. Éles támadásokat intézett a kormány ellen a közbiztonsági, igazságügyi, továbbá az adókérdések miatt és több lovagias ügye volt a jobboldali politikusokkal. Az első és második országgyűlésben is a budapestkörnyéki kerületet képviselte. Nagy harcot vívott a forgalmiadó leszállításáért. Általában főként pénzügyi és adóügyi kérdésekkel foglalkozott s a kíméletlen adóvégrehajtások enyhítését sürgette, ő hívta fel elsőízben a nyilvánosság előtt a figyelmet a népjóléti minisztériumban történt szabálytalanságokra. Parlamenti felszólalása, amelynek során részletes adatokkal szolgált, sokáig foglalkoztatta a közvéleményt. Széleskörű publicisztikai tevékenysége mellett irodalmi munkásságot is folytat. Nagyobb munkáinak címe: A Désy—Lukács-