1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Felsőház - XIII. A kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Herczeg Ferenc

HERCZEG FERENC Az ujabbkori magyar irodalom egyik j legnagyobb élő alakja. versecen, Temes vármegyében született, 1863 szeptember 22-én. Édesatyja, Franz Herzog, sziléziai j emigráns család ivadéka, gyógyszerész volt és hosszú éveken át Versec sz. kir. város polgármestere. Fehértemplomban, az állami I gimnáziumban, majd Temesvárt a piarisI ták nagyszerű gimnáziumában tanult, azután pedig joghallgató volt Budapesten. Ügyvédnek készült, patvaristáskodott is egy ideig Temesvárt, de hajlamai inkább az irodalom felé vonzották, amelynek mezején eredetileg német nyelven próbálkozott meg, — német volt az anyanyelve s az ő ifjúsága idején Versecen is, Temesvárt is, még mindenki németül beszélt. 1887-től kezdve mind gyakrabban találkozni nevével a budapesti napilapokban és folyóiratokban, különösen a Pesti Hírlapban s Kiss József A llét-jében, ahol szívesen látták a fiatal magyar tehetség pompás vidéki históriáit s katonatörténetkéit. Ezek egyike miatt Versecen lovagias afférje támadt- több katonatiszttel, akikkel végül is meg kellett verekednie. Egyik párbaja szerencsétlenül végződött: megsebesítette az ellenfelét, még pedig oly súlyosan, hogy az még a párbaj színhelyén meghalt. Ezért aztán négyheti államfogházra ítélték s sorsa akkor dőlt el, mikor a rárótt büntetést a váci államfogházban kitöltötte. Ez alatt a négy hét alatt irta meg a Fenn és lenn cimü kötetét azzal az elhatározással, hogy abbahagyja a jogászkodást és végképen az irodalomnak szenteli magát, ha regényével sikert arat. A regény megnyerte az Egyetemes Regénylár pályadiját s Rákosi Jenő tárcaírónak szerződtette a Budapesti Hírlaphoz Herceg Ferencet, aki ezzel belépett a magyar irodalom Pantheonjába. Ez idő óta egymásután jelentek meg nagysikerű novellái és regényei, 1893-ban pedig első drámája: A dolovai nábob leánya, mellyel a Nemzeti Színházban páratlan sikert aratott. 1894-ben megindította Singer és Wolfner kiadásában Uj Idők cimü folyóiratát, mely sokáig a magyar irodalmi élet legjelentékenyebb tribünje volt és még napjainkban is neve alatt jelenik meg. Irodalmi jelentőségével egyenes arányban nőtt szerepe a magyar irói világban is. A Petőfi Társaság 1891-ben, a Kisfaludy Társaság 1903-ban rendes tagjává választotta, 1899-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelezőtagja lett. Bartók Lajos halála után (1903) a Petőfi Társaság alelnökévé választotta, 1904-ben pedig őt emelte 521