1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Képviselőház - Schandl Károly dr.

gazdaság szerepe Európa újraépítésében, 1931). Ez irodalmi és agrárpolitikai munkásságával a magyar szövetkezeti mozgalom­nak rendkívüli szolgálatokat tett. A kommün összeomlása után az Uj Barázda cimü napilapnak., a kisgazdák politikai orgánu­mának lett a felelős szerkesztője, s ezt az állást töltötte még be, mikor 1920-ban az első nemzetgyűlési választások idején Cson­grádon kisgazda és földmivespárti programmal képviselővé vá­lasztották. Ezidöben a kisgazdapárt egyik vezető politikusa s el­nöki tanácsának tagja volt. Később, mikor az egységespárt meg­alakult s a régi kisgazdapárt ebbe teljes táborával beleolvadt, köréje és örffy Imre köré csoportosultak azok a képviselők, akik elsőkül képviselték a kisgazdaérdekeket az uj érában, s akik ezóta máig is az egységespárt örffy—Schandl-frakciója néven sze­repelnek a politikában. 1921 decemberében a földmivelésügyi minisztérium politikai államtitkára lett. Hét évig töltötte be ezt az állást, mindaddig, a inig 1928-ban az Országos Központi Hitelszövetkezet vezérigaz­gatójává nem választották. Ekkor természetesen lemondott állá­sáról, amelynek tartama alatt Nagvatádi Szabó halála után néhány héten át miniszteri hatáskörrel vezette a földmivelési mi­nisztérium ügyeit. Ez alatt a hét esztendő alatt az 1922-ben ösz­szeült II. nemzetgyűlésben újra a csongrádi választókerületet képviselte (Kiskundorozsmán is megválasztották, de erről a man­dátumról lemondott), de az 1927-ben megalakult képviselőház­ban már a devecseri kerület mandátumával foglalt helyet, ezúttal az ugyancsak elnyert csongrádi mandátumot bocsátvn pártja rendelkezésére. Fáradhatatlan és lelkes harcosa volt a Házban az agrárius irányzatnak és különösen a népies agrár érdekeknek, amelyekért azonban ezenkívül is nagy munkát \égzett. A kor­mány megbízásából vett részt a népszövetségi kölcsön, illetőleg a pénzügyi rekonstrukció előkészítésére irányuló londoni tanács kozásokon 1924-ben, s a nemzetközi mezőgazdasági kongresszu sokon, valamint a római Nemzetközi Mezőgazdasági Intézet ülé­sein 1922 óta állandóan ő képviselte a földmivelési minisztériu­mot. E téren szerzett érdemeiért 1925-ben a francia „pour mérite agricole"-rend tiszti keresztjével, 1926-ban a belga Lipót-rend nagy tiszti keresztjével, az olasz Dopolavoro aranyérmével s a görög Phoenix-rend nagy tiszti keresztjével tüntették ki. Ezt a tevékenységét és a szövetkezeti ügy körül kifejtett nagy mun­kásságát honorálták 1925-ben a községi szövetkezetek is, amikor az Országos Központi Hitelszövetkezet alelnökévé választották. Mikor 1928 márciusában távozott a földmivelési minisztériumból, a kormányzó a II. osztályú csillagos magyar érdemkeresztet ado­mányozta neki érdemes és sikeres munkássága elismeréséül. E 207

Next

/
Oldalképek
Tartalom