1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Képviselőház - Apponyi Albert gróf

nép a háborúban hozott, a választójog demokratikus kiterjesztését követelte. Tisza István, a miniszterelnök nem engedett, de mikor 1917 áprilisában megjelent a király kézirata a választójog tárgyában, Tisza pozíciója megrendült és hamarosan távozni volt kénytelen. Az utána következő Esterházy-kormányban, majd a két háborús Wekerle-kormányban Apponyi kultuszminiszter volt. • A Károlyi-rezsim idején teljesen visszavonult a közélettől, a diktatúra elől pedig menekülni volt kénytelen. A vörösök nem engedték vasúton elutazni a fővárosból: kocsin menekült hát s egy- • ideig Fejér megyében s a Dunánlu! más vidékein bujdosott, mig végre nagynehezen sikerült átjutnia :i Dunán, eberhardi birtokára. Ott élt a diktatúra öszeomlása után is és csak 1919 novemberében jött haza, amikor az ántánt budapesti főmegbizottjánnk, Sir George Clarknak kezdeményezésére megindult kibontakozási tárgyalások jelenlétét nélkülözhetlenné tették. Az akkor uralkodó keresztény-nemzeti irányról való felfogásáról megkérdeztetvén, azt felelte, hogy az ő kereszténysége nem ismer sem felekezeti gyűlölséget, sem fajgyűlöletet, QZ üldözés pedig nem politika. A kibontakozási tárgyalásokon, melyek egy koncentrációs kormány megalakítását célozták, nagy erővel vett részt s már-már ugy látszott, hogy ő alakítja meg az uj kormányt, amikor ez a kombináció a keresztény-nemzeti egyesülés ellenállásán az utolsó pillanatban meghiúsult. November 18-án, a Clark elnökletével tartott utolsó pártközi konferencián mondotta e párt megbízásából Ereky KároJy, a Friedrich-kormány közélelmezési minisztere, hogy egy Apponyi-kormányt nem támogathatna. — Végre egy őszinte szó! — felelte erre Apponyi s otDhagyta a tanácskozást, amely azután a Huszár-kombináció előtérbejutásával végződött. Apponyi most újra visszavonult az aktuális politikától s a béketárgyalások előkészítésének szentelte minden idejét s munkáját, miután már előbb kilátásba helyezte, hogy elvállalja a békeküldöttség elnökségét; amikor aztán a Huszár-kormány a december 5-én megtartott minisztertanács határozatából hivatalosan is felkérte az elnökség elvállalására, csakugyan vállalta is a rendkívül súlyos feladatot. A békeküldöttség élén február 7-én érkezett Parisba s február 16-án mondotta el a legfőbb tanács előtt híres békeexpozéját. Lehetetlen, hogy ez a nagyszerű beszéd fel ne nyitotta légyen a Tanács szemét, ám az ántánt annyira elkötelezte magát kisebb fegyvertársainak, Magyarország szomszédainak, hogy a legfőbb tanács v kötelezettségen nem tudta túltenni magát. 15