1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Képviselőház - Apponyi Albert gróf

Később Apponyi, amikor kiderült, hogy á legfőbb tanács nem volt hajlandó a szerződést módosítani, lemondott nehéz tisztéről, melynek viselésével örök hálára kötelezte nemzetét. Időközben régi kerülete, a hűséges Jászberény, a nemzetgyűlés tagjává választotta. Apponyi pártokon kivül maradt, mégis szavának mindig rendkívüli súlya volt, ha nézetei nem egyeztek is meg az uralkodó politikai irányzattal- Beszédeiben óvott a szélsőségektől, a megértés és a -kiengesztelödés politikáját hirdette s a politika aktuális kérdéseiről a legnemesebb liberalizmus szellemében nyilatkozott. Egyike volt az első nemzetgyűlés legszorgalmasabb tagjainak s emellett nem volt a magyar nemzet történetének akkor lefolyt válságos fejezetében olyen eseménye a közéletnek, amelyben részt nem vett volna. 1921 májusában ünnepelte hetvenötödik születésnapját s ezzel együtt közéleti tevékenységének ötvenedik évfordulóját. Életének e nevezetes napján valósággal túláradó ünneplésnek volt tárgya. A namzetgyülés neki szentelte m4uis~22dín tartott ülését; két beszéd hangzott cl ősapán ekkor: Rakovszky Istvánnak, a Ház akkori elnökének üdvözlő beszéde és Apponyi nagyszerű köszönő szavai. A rákövetkező napon a Szent István-bazilikában s a fővárosi Vigadóban a kormányzó, a főváros, a hadsereg s az ország egész közönsége ünnepelte a „legnagyobb élő magyart", aki nemes egyszerűséggel és csodálatos szerénységgel köszönte meg a nem várt és nem keresett ünneplést. Budapest székesfőváros az ünnep alkalmából díszpolgárává választotta és a róla elnevezett téren emléktáblát állitolt. Néhány héttej utóbb Genfben járt, ahol sok sikerrel vett részi a népszövetségi ligák Uniójának június elején megtartott konferenciáján. Ez alkalommal felkereste Hertensteinban IV. Károly királyt, aki akkor az aranygyapjas-rend lovagjává nevezte ki. IV. Károly megjelenése Magyarországon október 20-án váKitlanul érte Apponyit, aki a király szándékaiba — sajnálatos módod nem volt beavatva. A királlyal nem is találkozott, csak november lén Tihanyban, ahová Széosen Miklós gróf, volt cs. és kir. vatikáni nagykövet társaságában a kormány engedélyével utazott. Ez a találkozás, valamint a rövid néhány nap alatt lejátszódott tragédia megrendítő hatással volt Apponyira s akkoriban politikai körökben beszélték is, hogy az események hatása alatt lemond mandátumáról s visszavonul a közélettől. Ez azonban s/rieiirsére nem történt meg. ellenkezőleg: teljes energiával a detronizációs javaslat ellen fordult s a nemzetgyűlésen november 8-án mondott nagy beszédében a leghevesebben tiltakozott a királynak a/ dleiiség kezére való kiszolgáltatása ellen. Beszéde végén 1(>