1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - Szervezetek és intézmények által választott felsőházi tagok - S. Bálint György - Dr. Bernát István

460 Dr Lukács László 1850-<ben született Zalatnán. Volt minisz­terelnök, belső titkos tanácsos, a Szent István-rend és Lipót-rend nagykeresztese, az I. osztályú Vaskorona-rend és a Lipót­rend lovagkeresztjének tulajdonosa. Közép­iskoláit és jogi tanulmányait Kolozsvá­rott végezte. 1874-ben a győri jogakadémia rendkívüli tanára lett, de állásától egészségi állapota miatt hamarosan megvált s egy­ideig családja aranybányáit vezette Zalatna vidékén. Egészsége helyreálltával a politikai élet felé fordult s 1877-ben a magyarigeni kerület beküldötte a kép­viselőházba szabadelvű programmal. 1887-iben miniszteri tanácsossá nevezték ki a pénzügyminisztériumba, de még ebben az évben lemon­dott állásáról s elvállalta az abrudbányai választókerület mandá­tumát. Ebben az /időben már elismert neve volt a pénzügyi politika terén s 1891-iben érdemeiért a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntet­ték ki, 1893-ban pénzügyi államtitkár lett, 1895-ben, Wekerle távo­zása után pedig pénzügyminiszterré nevezték ki s tíz évig állott e tárca élén a Széli-, majd a Khuen-Héderváry-, végül pedig az első Tisza-4cabinet alatt. Az ő nevéhez fűződik a bankkérdés paritásos megoldása s az Ausztriával való gazdasági kiegyezés hatalmas műve, az osztálysorsjáték megalapítása, a koronaérték behozatala, az értékpapír-forgalmiadó rendszeresítése, a tisztviselői státus ren­dezése stb. A király 1896-ban nevezte ki belső titkos tanácsossá. Tisza István gróf első lemondásakor, 1905-ben megvált tárcájá­tól s munkásságát a Tisza István híveit tömörítő Nemzeti Tár­saskör megszervezésének és fejlesztésének szentelte. A következő évek során többízben kapott kormányalakításra megbízást, kísérle­tei azonban nem sikerültek. 1910-foen Khuen-Héderváry Sándor második kabinetjében ismét pénzügyminiszter lett, 1912-ben pedig miniszterelnök. Az európai feszültség akkor már előrevetette a világháború árnyékát s Lukács rendkívül nagy erőfeszítéssel vitte keresztül a véderőtörvényjavaslatot a parlamentben, az ellenzék példátlanul heves obstrukciója közepette. Ennek .következményeként indult meg ellene az az izgalmas politikai harc, amely a Désy-per­ben érte el csúcspontját. A Désy Zoltánt felmentő ítélet indokolása azonban maga is megállapította, hogy Lukács László egyéni tisz­tességéhez homály sem férkőzhetik. A bírói ítélet után 1913 nya­rán lemondott s azért a hajszáért, melyben része volt, a király, majd pedig a miniszterelnökségben utána következő Tisza István gróf nyújtott neki meleghangú elégtételt. Ezidőtől kezdve a munka­párt ügyeinek élt egészen a forradalom kitöréséig. Ekkor teljesen visszavonult a közélettől, csak szemlélője a politikai életnek, de aktív részt nem vesz benne. Elnöke a Nemzeti Társaskörnek. A felsőház tagjává a kormányzó nevezte ki. Tagja a pénzügyi bizottságnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom