1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - Szervezetek és intézmények által választott felsőházi tagok - S. Bálint György - Dr. Bernát István

456 Jókai Mór halálával elárvult elnöki székbe emelte. 1910-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja lett. Műveivel hatízben nyert pályadíjat, a Magyar Tudományos Akadémián, amelynek ezidöszerint igazgató tagja. Háromszor nyerte el a Péczely-féle nagy pályadíjat és háromszor a Vojnits-díjat. A mai magyar irodalom legkiválóbb reprezentánsa, akit többízben jelöltek a Nobel-díjra is. Irodalmi tevékenysége világszerte ismertté tette nevét, s munkáinak egy részét német, francia, angol, olasz, lengyel, svéd, spanyol, finn és cseh nyelvre is lefordították. Színművei közül, amelyekből egyesek példátlan sikert arattak, s állandó műsordarabjai ma is a Nemzeti Színháznak, szintén többet átültettek idegen nyelvre, s ismert műsordarabjai a külföldi színházaknak. Írói működésének negyvenedik évfordulóján országszerte megnyilvánult iránta a nemzet szeretete, ekkor avatta a Pázmány Péter Tudományegyetem honoris causa doktorrá. A Literis et artibus és a Corvin-lánc tulajdonosa, a Petőfi Társaság tiszteleti elnöke. Szülővárosa 1896-ban szabadelvű párti programmal országgyűlési képviselőjévé választotta, s rövid megszakítással tagja volt a képviselőháznak az összeomlásig. 1904-ben kisebbségben maradt Versecen, de ugyanebben az évben időközi választáson megválasztotta az aradmegyei pécskai kerület, s ennek mandátumával volt tagja a képviselőháznak egészen a forradalom kitöréséig. A napi politikától képviselősége idején is távoltartotta magát, jól lehet Tisza István gróf egyik legbensőbb híve volt. A Házban csak ritkán szólalt fel, politikai kérdésekben azonban mégis nagy tekintélye volt, aimit éles és gúnyos cikkeinek köszönhetett. Az összeomlás után visszavonult a politikai szerepléstől egészen az utóbbi évekig, amikor a revíziós mogalom élére állt Mint a Revíziós Liga elnöke fáradhatatlan munkásságával elévül hetetlen szolgálatokat tett a magyar igazságnak, s kiérdemelte a nemzet háláját. A legfelsőbb elismerés többízben fordult személye felé, a kormányzó 1926-ban a II. oszt. magyar érdemkereszttel és a csillaggal tüntette ki, 1929-ben pedig a Corvin-láncot adományozta neki. Nagyobb munkái a következők: Fenn és lenn (1889), Mutamur (1892), Gyurkovics lányok (1893), A dolovai nábob leánya (1895), Szabolcs házassága (1896), Honthy háza (1896), Egy leány története (1899), Idegenek között (1900), Pogányok (1901), Ocskay brigadéros (1901), Balatoni rege (1902), Bizánc (1904), A honszerző (1905), Lélekrablás (1906), Déryné ifiasszony (1907), A kivándorlók (1909), Szerelmesek (1909), Szelek szárnyán (1910), A fehér páva (1911), Éva boszorkány (1912), Álomország (1912), Napváros (1912), Az ezredes (1914), A hét sváb (1916), Az aranyhegedű (1916), A kék róka (1917), Árva László király (1917), Tilla (1918), Az élet kapuja (1919), A fekete lovas (1919), Két arckép (1919), A fogyó hold (1922), A költő és a halál (1922), A holicsi Cupido (1924), A Lánszky motor (1926), A híd (1926), A miiéi Vénusz karja 1927), A nap fia (1931). A felsőházban is kormányzói kinevezés alapján foglal helyet. Tagja a közoktatásügyi bizottságnak.