1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - Szervezetek és intézmények által választott felsőházi tagok - S. Bálint György - Dr. Bernát István

421 tet azóta is viseli. Ugyanezidőtájt, mintegy tíz évig, a Magyar Nép­rajzi Társaság és néhány évig a Magyar Földrajzi Társaság alel­nöke is volt. A Magyar Tudományos Akadémiában 1891-hen levelező, 1900-ban rendes-, 1915-ben igazgató-taggá, 1919-ben a II. osztály elnökévé, 1931-ben pedig másodelnökké választották meg. IV. Károly királytól 1916-ban, a koronázás alkalmával szerzett érdemeiért a Lipót-rend lovagkeresztjét, a kormányzótól 1927-ben a II. oszt. Érdem­keresztet a csillaggal, később a Corvin-koszorút kapta. Az Országos Levéltárat, a Magyar Nemzeti Múzeumot, a Szépművészeti Múzeu­mot, az Iparművészeti Múzeumot, a Budapest-svábhegyi CsillagvizS' gáló Intézetet stb. magában foglaló Országos Magyar Gyűjtemény­egyetem szervezésében szintén résztvett és az első és ötödik ciklus­ban (1922—1924, 1931—1932) ugyanitt az ügyvezető alelnöki tisztet is viselte, illetve viseli. Ügyvezető elnöke a Tudományos Társulatok és Intézmények Országos Szövetségének, ügyvezető alelnöke a Magyar Történelmi Társulatnak, tagja a Műemlékek Országos Bizottságának, a Szerzői Jogi Szakértő Bizottságnak, a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak, a lengyel Tudományos Akadémiának, stb. Tagja a felső­ház közoktatásügyi bizottságának. Fekete Zoltán (A Soproni Bányászati és Erdészeti Főiskola választottja) 1877-ben Selmecbányán született. Uni­tárius, nős, főiskolai tanár. A gimnázium el­végzése után a soproni bánya- és erdőmérnöki főiskolát hallgatta s erdőmérnöki oklevelet szerzett. 1898 óta van állami szolgálatban. Négy évig a zsarnócai erdőrendezés vezetője volt, azután mint beosztott tisztviselő, majd mint tanársegéd működött a Selmecbányái bánya- és erdőmérnöki főiskolán, amelynek 1913-ban rendes tanára lett. A Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolának hat éven át volt dékánja, két éven át pedig rektora. Magyar, német és tót nyelven be­szél. Járt Olaszországban, Németországban, Svédországban, Finn­országban, Lengyelországban, Észtországban, Lettországban, Dá­niában. Beutazta csaknem egész Európát. Számos hazai tudo­mányos és egyéb jellegű egyesületnek választmányi tagja. Levelező tagja a Finn Erdészettudományi Társaságnak. Harminc év óta munkatársa több tudományos és szakfolyóiratnak. 1927-ben jelent meg első műve „Erdőmérnöki Segédtáblák" címen, 1931-ben pedig „Az akác sorfa fatömeg- és növekvési táblái" címen adta ki legújabb kutatásainak eredményeit. Szerkesztője az Erdészeti Kísérletek c. szakfolyóiratnak. A felsőházban elsősorban közgazdasági, különö­sen erdőgazdasági és ssaköktatásügyi kérdésekkel foglalkozik. Tagja a közoktatásügyi és a naplóhitelesítő bizottságnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom