1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A főrendi családok képviselői - Báró Harkányi János

363 ket szerzett a város fejlesztésében. 1906-^ban a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntette ki a király, 1908nban pedig belső titkos tanácsossá nevezte ki. Az örökösjogú főrendi családok küldöttek be a felsőházba. Tagja a közigazgatási és a gazdasági bizottságnak. Báró Harkányi János 1859-ben született Taktaharkányban, Zemplén vármegyében. Földbirtokos, volt kereskedelemügyi miniszter. Középiskoláinak elvégzése után a hohenheimi gazdasági akadémia hallgatója volt, majd a hallei egyetemen végzett gazdasági tanulmányokat. 1882ben átvette atyja és saját zemplénmegyei birtokának vezetését. Mintaszerű gazdálkodása csakhamar híressé vált. Ebben az időben alapította meg nagyhírű ménesét és versenyistállóját. Lovai nemcsak a magyar turfon, hanem a külföldi versenyeken is kitűnő eredménnyel futottak. Janek Géza, sajátnevelésű zsokéja, egyike volt a leghíresebb versenylovasoknak és sok győzelmet szerzett a Harkányi-istálló színeinek. Közgazdasági pályáját Kornfeld Zsigmond bárónak, a Magyar Általános Hitelbank vezérigazgatójának oldalán kezdte meg a kilencvenes évek elején s mindinkább nagyobb tekintélyre tett szert. Rövid idő alatt a magyar iparvállalatok egész sorában foglalt helyet. 1896-<ban került be először a képviselőházba mint a facseti kerület képviselője. A szabadelvűpárthoz tartozo-tt s e programmal kerülete 1901-ben is megválasztotta, de 1902-ben lemondott megbizatásáról, mert mint a Magyar Cukoripar rt. elnöke, öszszeférhetetlenségbe került mandátumával. 1903-ban a király a főrendiház örökös tagjává nevezte ki. Mint ilyen, továbbra is részt vett a politikai életben. A nemzeti munkapárt megalakulásakor csatlakozott e párthoz. Széleskörű közgazdasági tevékenysége a vezető politikai körök figyelmét is felkeltette s 1913-ban, bár nem tartozott az aktív politikusok közé, a Tisza-kormány kereskedelemügyi minisztere lett. Állásában sokoldalú munkásságot fejtett ki, gondos őre volt a magyar kereskedelemnek és iparnak, különösen a háború idején, amikor a hadseregszállításoknál kellett megvédenie a magyar érdekeket Ausztriával szemben. Tárcájától 1917-ben vált meg, Tisza István grófnak a miniszterelnökségről történt lemondásával egyidőben. Azóta egyik vezető egyénisége a magyar közgazdasági életnek. Tagja az Országos Közlekedési Bizottságnak, az Országos Ipartanácsnak, elnöke a Magyar Általános Hitelbanknak, alelnöke a Ganz és Társa Danubius rt-nak, igazgatósági tagja az Első Magyar Általános Biztosító rt-nak s még sok vállalat igazgatóságában foglal helyet. Tagja a közgazdasági és közlekedésügyi, a külügyi és a pénzügyi bizottságnak.