1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A legfőbb bíróságok vezetői - Dr. Osvald István

338 elnökévé nevezték ki s ebben a tisztében egy évtizeden át működött. 1925-ben a Kúria elnöke lett. A proletárdiktatúra alatt fogságot szenvedett. Irodalmi munkássága és kiterjedt jogi dolgozatai és értekezései, valamint beszédei a Jogtudományi Közlöny, a Kereskedelmi Jog Tára, Jogállam, Magyar Jogi Szemle stb. hasábjain jelentek meg. Az 1911. évi magyar jogászgyűlésen véleményezője volt a hiteljogi szakosztályban tárgyalt kérdésnek: a váltó utólagos telepítésének törvényhozási szabályozásában nagy része volt. 1915-től kezdve ítélőtáblai elnöki méltóságánál fogva tagja volt a főrendiháznak, amelynek mentelmi bizottságában az előadó tisztét töltötte be. Az ő előadása mellett tárgyalta utolsó érdemleges ülésén 1918 augusztus 4-én a főrendiház a választójogi törvényjavaslatot. A felsőházban a múlt ciklusban is elnöke volt a közjogi és törvénykezési bizottságnak, főként az igazságszolgáltatással kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott. Élénk részt vesz a társadalmi életben, különösen a hazafias célú egyesületek működésében. Elnöke a kassai és Abaúj-Tornavármegyei Egyesületnek, egyik megalapítója és tiszteletbeli elnöke a Felvidéki Egyesületek Szövetségének. Elnöke a közjogi és törvénykezési bizottságnak, tagja a pénzügyi bizottságnak, valamint az országos legfőbb fegyelmi bíróságnak. Dr Osvald István (A Kúria másodelnöke) 1867-ben született Budapesten. Római katolikus, nős, a II. oszt. polgári hadi érdemkereszt tulajdonosa. A budapesti tudományegyetem jog- és államtudományi karán 1890ben avatták doktorrá. Ugyanebben az évben bírósági szolgálatba lépett. 1894-ben királyi aljárásbírónak, 1901^ben törvényszéki bírónak nevezték ki. Ekkor az igazságügyminisztériumba osztották be szolgálattételre, 1906-ban pedig a budapesti ítélőtáblai elnök titkára lett. 1909-ben már ítélőtáblai bíró volt. 1916-ban kúriai bíró címmel és jelleggel a pozsonyi törvényszék elnöki székébe került. 1917-ben a budapesti ítélőtábla tanácselnöke, a rákövetkező évben a budapesti törvényszék elnöke lett. 1926-ban kúriai tanácselnökké lépett elő, majd 1929-ben kinevezték a Kúria másodelnökévé. Igazgatósági tagja az Országos Bírói és Ügyészi Egyesületnek, a Magyar Jogászegyletnek; alelnöke a Tisztviselői Kaszinónak, társelnöke a Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetségének; elnökhelyettese az egységes bírói és ügyvédi vizsgálóbizottságnak; elnöke a fiatalkorúak budapesti felügyelő hatóságának; igazgatósági tagja a Szent István Társulatnak. Jegyzője a mentelmi bizottságnak, tagja a közjogi és törvénykezési bizottságnak, valamint az országos legfőbb fegyelmi bíróságnak.